- Blog -
A Világoktávok
Letűnt korok
2016-05-23
A szférák harmóniája Kepler szemében nem csak a mozgás harmóniája volt, de a mozgásból adódó hangok harmóniája is. Elképzelhetetlen volt, hogy a bolygók körforgása az égbolton zajtalanul, tökéletes csendben történjen, de elképzelhetetlen volt az is, hogy az emberi fül hallja az univerzum sebes körforgásának csodálatos koncertjét. Ahogy a Napba sem bírunk nézni, mivel túlságosan ragyogó, úgy fülünk is képtelen meghallani az ég túlságosan vibráló harmóniáját...
A Mars mozgásának hosszas megfigyelése vezette rá Keplert a bolygók addig tökéletes körnek hitt, valódi pályájának felfedezésére. Megfigyeléseinek utolsó évében (1596) lelt rá a „kozmográfiai rejtély” csodálatos „megoldására”. Kepler hitt a szférák harmóniájában, és egész életén azokat a törvényszerűségeket kutatta, melyek összetartják a naprendszer bolygóit.
Első lépésként felfedezte a bolygók relatív távolságához kapcsolódó törvényszerűséget. Ez a néhány egyszerű távolsági arány, ha az égboltról nem is, de legalábbis az emberek fejéből egy csapásra eltörölte az összetett és többszörös epiciklusokat és excentrikusokat, amelyekkel Ptolemaiosz és követői annyit bajlódtak.
Kepler akkor ismert hat bolygó pályáját az öt platóni testtel hozta kapcsolatba. Úgy gondolta, hogy az egyes bolygók között a négyzet, a tetraéder, az oktaéder, a dodekaéder és az ikozaéder tartja a távolságot.
Véletlenül vetődött fel benne, hogy a távolságok törvényszerűségét egyszerűen a geometriában keresse. Egyik előadása alatt rajzolt egy ábrát, hogy illusztrálja a bolygók nagy együttállásának ciklusait, és ez a rajz hirtelen megvilágosodásként eszébe juttatta az „öt szabályos testet”, azaz az „öt matematikai testet”, és a hátralevő életében azon az elméleten dolgozott, mely szerint ezek e gyönyörű szilárd testek magukban hordozzák a bolygók különböző távolságának arányát. Azaz, ha egy négyzet köré kört rajzolunk, és egy másikat a belsejébe, vagy egy kört egy tetraéder köré és egy másikat a belsejébe, akkor a körülírt és beírt körök közti távolság megmutatja a bolygók közti arányos távolságot, mely távolságba ezek a platóni testek beleillenek.
Az akkor ismert hat égitest közti öt térbe Kepler a következő sorrendben helyezte el az öt platóni testet:
Szaturnusz
kocka
Jupiter
tetraéder
Mars
dodekaéder
Föld
ikozaéder
Vénusz
oktaéder
Merkúr
Azaz a Jupiter gömbje egy négyzetbe írt gömb, négyzetet pedig a Szaturnusz gömbje írja körül; a Jupiter gömbje veszi körbe a tetraédert, melyben a Mars gömbje van, és így tovább. A többi már csak matematikat.
Kepler szerint az öt szilárd testnek az égbolthoz kell tartoznia, és gyönyörű rajzán mindegyik formához hozzárendelte a nagy elemek egyikét, mellyel „komponens részei” összhangban álltak. Egy kristálykockában elhelyezett egy hegyet, egy fát, rügyező és lombos növényeket, és földművelő eszközöket. A tetraéder belsejébe tüzet rajzolt, a dodekaéder belsejébe az égboltot, az ikozaéder belsejébe vizet és vízi állatokat, az oktaéder belsejébe madarakat.
Kepler intervallumai nemcsak terek voltak az öt platóni test számára, hanem az univerzum skálájának harmonikus hangjegyei.
A szférák harmóniája Kepler szemében nem csak a mozgás harmóniája volt, de a mozgásból adódó hangok harmóniája is. Elképzelhetetlen volt, hogy a bolygók körforgása az égbolton zajtalanul, tökéletes csendben történjen, de elképzelhetetlen volt az is, hogy az emberi fül hallja az univerzum sebes körforgásának csodálatos koncertjét. Ahogy a Napba sem bírunk nézni, mivel túlságosan ragyogó, úgy fülünk is képtelen meghallani az ég túlságosan vibráló harmóniáját.
Mégis, ha az ember nem hallja a szférák muzsikáját, a szemével követheti az égi hangot, mondta Robert Fludd, és azonmód papírra vetette a szférák muzsikáját. A Világoktávok, Musica Mundana sorozat első ábrájának (XI. lemez) tetejére ezt írta: „Ez a világ monokordja, annak földöntúli mozgásának arányaival, harmóniájával és intervallumaival pontosan a leírtak szerinte elhelyezve.”
A Föld néma, mert a pitagoreusok földje mozdulatlan. Ez a néma Föld az elemek, a föld, víz, a levegő és a tűz felosztásával veszi ki a részét. Csak amikor a Föld atmoszférája eléri a Hold zónáját, akkor csendül fel a C-mol első hangjegye. A Hold hét zónáján túl a Nap, az öt bolygó és az állócsillagok feletti égbolt, azaz felső égbolt felosztásai felelnek meg a Földének.
A XLI. lemez a sorozat második darabja, ismét a Microcosmi Historia-ból, melyben az ember a mennybéli skála résztvevőjeként van bemutatva. Itt az előző rajzzal ellentétben kettő helyett egyetlen oktáv szerepel; skálája inkább szellemről és értelemről szól, mint elemekről és égitestekről.
A-tól az abszolút szellem, vagyis az istenség, egység vagy szellem lényegétől ereszkedik B-n, a kreatív vagy aktív intelligencián, a szellem belső hordozóján keresztül C-hez, a racionális szellem tudatáig és intellektusáig (vagy passzív intellektusig). Onnan D-ig, ahol a racionális szellem a tudattal és intellektussal együtt a középső lélekben van, E-ig, ahol a középső lélek az éteri folyadékban lebeg (más szóval az Élő Fény és a szellem kombinációja), végül F-ig, a testig (vagy emberig), ami minden dolgok gyűjtőedénye.
És akkor, lévén adott a kétoktávos univerzum, a Menny és a Föld, és az egyoktávos univerzum az istenségtől az emberig nyúlik, Kepler felrajzolta (XLII. lemez) a háromoktávos univerzumot, és annak hatalmas összhangzatát, egyiket a másik fölé emelve, úgy, hogy mindegyik hangjegyről hangjegyre pontosan megfeleljen a másik kettőnek, akár alatta, akár felette van. Mert a hang, mondja, összekötő kapocs a három világ között. Mert a szellem nyelve a hang. A teremtés titka a vibrálás, és ezen keresztül minden titokra fény derülhet, ha ennek hatalmán keresztül az ember alvó tudata és emlékezete valaha magához tér.
Részlet Edna Kenton „Földek Könyve” című könyvéből, ami a „Belső Föld Almanach” című gyűjteményes kötetben került kiadásra.
Részlet a „Belső Föld Almanach + 1 ajándék Byrd Admirális könyv” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:
