A Világegyetemnek, mint egésznek a megértése immár zsákutcába került. A kvantumfizika jelenségeiről már az első felfedezések óta - vagyis az 1930-as évektől kezdődően - folyik a vita, ám most sem állunk semmivel sem közelebb a megértésükhöz.

Amikor már nem a verseny uralja a tudatot, akkor az együttműködés válik természetessé. Ez ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy a szeretet válik a természetessé, amikor már nem a félelem uralja a tudatot. Az együttműködéshez mások felé kell fordulni.

Ausztrália őslakosaival is már eleve gond van, miközben abban egyetértenek a tudósok, hogy kaukázusi népekkel (tehát rokonainkkal, hiszen „kaukázusinak” nevezik a régészek a Kárpát-medence őslakosságát) van dolgunk, az időpontban, amikor e rejtélyes déli szárazföldre tették a lábukat, viszont már jelentősen eltérnek a nézetek.

Az információs gyógyítás feladata a szervezeten belüli, valamint a szervezet és környezete közötti koherencia megőrzése vagy helyreállítása. A hagyományos társadalmakban ez az egyes szervezetek vagy törzsek és természetes környezetük közötti kapcsolat helyreállítását jelentette, ami a sámánokra, a gurukra és a gyógyító férfiakra és nőkre volt bízva. A modern világban az egészség megőrzése és helyreállítása az orvosok és más egészségügyi szakemberek feladata.

Lenormant azok közül a tudósok közül való, akik a mezopotámiai régészet, az ősi népek (sumér és akkád) és nyelvek úttörő kutatói voltak. Az ő korában, a 19. század utolsó harmadában még nem titkolták el, hogy a nagy ókori kultúrák eredete az úgynevezett turáni népeknél található meg. Mint írja: „Úgy vélem, döntő bizonyítékok vannak arra, hogy Babilónia és Káldea földjének első civilizált lakói, még Nimród kusitái előtt, turáni fajú nép volt.

...Lesznek, akiknek ez a könyv csak egy remek fantasztikus regény marad örökre, és minden bizonnyal lesznek olyanok is - természetesen kevesebben, akik ebben a könyvben rátalálnak a „könyv mögötti könyvre”, ami nem más, mint világunk és földünk valódi rejtélyes élete. Bulwer-Lytton ezeknek a keveseknek írta ezt a könyvet, amit immár a sokaság olvas. Ez természetes is, hiszen „a kiválasztott kevesekhez a sokaságon át vezet az a bizonyos láthatatlan út”.