Elfeledett világok · Letűnt korok · Misztikus vallástörténet
Akció
Collins - Bauval Akció 3 kötet együtt kedvezőbben
Göbekli Tepe - A Hattyú csillagkép kulcsa - A Szfinx eredete - 3 könyv együtt kedvezőbben
A könyvről bővebben
A Szfinx eredete
Schoch és Bauval, a két óriási népszerűségnek örvendő tudós tette egybe kutatásait a Szfinxxel kapcsolatban, amivel végérvényesen lerombolják a köré épített hazug történelmet. Bizonyítják a szoros kapcsolatot a Szfinx, a piramisok és a Göbekli Tepe között, ideértve a különös összefüggéseket is a csillagképekkel, illetve vadonatúj eredményeket publikálnak az ősi Egyiptommal kapcsolatosan.
A Nagy Szfinx egy lenyűgöző, ikonikus emlékmű, mely valószínűleg a bolygónk legismertebb szobra is egyben. A szerzőpáros arra a következtetésre jutott: hogy vele kapcsolatban valami nagyon alapverő hiányosság található az egyiptológiai elméletben, a szfinx keletkezése okát és idejét illetően. Elemzéseiket ebben a kötetben közölték.
A könyv alapos együttműködés eredménye, ugyanakkor két olyan tudós munkája, akik különböző háttérrel, képzettséggel és tapasztalatokkal rendelkeznek. Az olvasó fejezetről fejezetre haladva hol egyikük, hol másikuk hangját hallja a könyvben. Ezek kiegészítik egymást, és harmonikusan illeszkednek. Néhány esetben átfedés van a témák és a jellegzetes megfigyelések között, amelyeket mindketten a saját nézőpontjukból érintenek, megerősítve egymás munkáját és eredményeit. A tudósok számára a megerősítő elemzések felettébb fontosak, mint a jó kutatás nélkülözhetetlen feltételei.
A szöveg mellett számos fénykép és egyéb illusztráció is található a könyvben, többek között számos ókori alkotás, olyan fontos részletekkel, melyek ma már nem világosak, vagy az idők homályába vesztek.
Több függelék is tartozik a könyvhöz, melyek megerősítik a szövegben foglaltakat, és belemerülnek bizonyos részletekbe, amelyek túlságosan technikai jellegűek, vagy épp túl homályosak ahhoz, hogy a fő szövegben helyet kapjanak. Ezeket a függelékeket önállóan is lehet olvasni, mint cikkeket (több közülük eredetileg annak is íródott); ugyanakkor kiegészítik egymást is, és a könyv fejezeteit is.
A függelékekkel együtt az olvasó rendelkezésére áll egy tudásanyag, amiben elmerülhet, és aminek alapján értékelheti a tényeket, melyek a szfinxről szóló elméletek alapját képezik.
Lényegében ez a könyv nem csupán az elemzéseiket és következtetéseiket adja át, hanem alapvető adatokat és fogalmi eszközöket is, hogy az olvasó is levonhassa a saját következtetéseit. Az élet sok területén igaz, hogy minél több energiát fektetünk valamibe, annál többet kapunk. Ezt észben tartva gondolhatnak úgy erre a könyvre, mint érdekes olvasmányra, és átfuthatja a fejezeteket, vagy tekintheti intellektuális kihívásnak is, és elmerülhet a szöveg mellett a függelékekben is.
„Mi mindenesetre azt szeretnénk, hogy könyvünket elolvasva új megvilágításba kerüljön a szfinx rejtélye”.
Az Istenek eredete - Göbekli Tepe
A kötet a Göbekli Tepe-i megalitikus komplexum felderítésével foglalkozik, azzal, hogy kik építették, és hogyan táplálta a civilizáció megalapításával kapcsolatos legendákat.
• Részletes leírást ad Göbekli Tepe elrendezéséről, architektúrájáról, valamint a lenyűgöző faragványairól
• Felderíti, hogyan építették fel válaszul egy globális kataklizmára
• Elmagyarázza, hogy az Énok könyvének Figyelői és a sumér hagyományok Anunnaki istenei hozták létre
• Feltárja az Édenkert maradványainak helyét ugyanabban a térségben
A törökországi Göbekli Tepének az utolsó jégkorszak végén épült rejtélyes kőtemplom-együttese az egyik legnagyobb kihívás a 21. század archeológusai számára. Épp 7000 évvel régebbi, mint a Nagy Piramis és Stonehenge, különös épületei, és a T-alakú monolitok alkotta gyűrűi, melyeket 10-15 tonna súlyú kövekből építettek, a kifinomultság és művészi hozzáértés olyan szintjét mutatják, melynek nem akadt párja az ókori világ nagy civilizációinak, a suméroknak, az egyiptomiaknak és a babilóniaknak a megjelenéséig.
Göbekli Tepére és a környező lelőhelyekre tett utazásairól szóló feljegyzéseiben Andrew Collins részletesen ír az elrendezésről, az architektúráról, a jégkori állatokat és emberi állatokat ábrázoló kiváló faragott domborművekről, melyeket ma a világ legrégebbi kőépítészeti emlékeként elismert 12 000 éves megalit-komplexumban találtak. Felkutatja, hogyan építették fel válaszul egy globális kataklizmára – a bibliai Nagy özönvízre, és elmagyarázza, hogyan szolgált átjáróként és térképként az égi világhoz, az első teremtés helyéhez, melybe a Hattyú konstelláció egyik fényes csillagán át lehetett bejutni. Leleplezi, hogy akik a felépítése mögött álltak, azok az Énok könyvének Figyelői, és a sumér hagyomány Anunnaki istenei voltak.
Leleplezvén Göbekli Tepe alapvető szerepét a civilizáció felemelkedésében, Collins rámutat arra, hogyan kapcsolódik ez az emberiség megteremtéséhez az Édenkertben, valamint a titkokhoz, melyet Ádám adott tovább fiának, Sétnek, a setiták elnevezésű angyali nép megalapítójának. Az Ádám kincseinek legendás barlangja utáni kutatás közben a szerző felfedezi az Édenkertet, és az Élet Fájának maradványait ugyanabban a szent térségben, ahol ma Göbekli Tepe feltárása folyik.
Hattyú csillagkép kulcsa
Negyvenötezer évvel ezelőtt, Dél-Szibériában, az Altáj-Szajan hegység szorosában vagyunk. A hideg hajnali ködből, a magas sziklák közül hirtelen négy magas, sötét alak lép elő. Néhány méter távolságban állnak egymástól, és az egyetlen ösvény felé néznek, amely a hegyvidék központi fennsíkjához vezet.
Mindegyikük hatalmas termetű, 2,15 méter magasak. Óriási birkózókra emlékeztet az alkatuk, széles válluk és a testüket tetőtől talpig fedő bőrruházat és bundák csak még termetesebbnek mutatja őket. A fejük is hatalmas, hosszú és széles az arcuk, erős az állkapcsuk. A bőrüket nagyrészt ruha fedi, de ami kilátszik, az barna, hosszú, kócos hajuk pedig vagy sötétbarna, vagy szalmaszőke. Idegenszerű megjelenésüket fokozza nagy orruk és különös szemük. Pupillájuk koromfekete, íriszük olyan halvány, hogy szinte fehérnek tűnik. Ruházatukat hosszú, sötét tollak ékesítik, meg-meglibbennek a napfelkeltekor támadt fuvallatban.
Ők a gyenyiszovai emberek, egy ősi nép, akikről a huszonegyedik század első évtizedéig nem is tudott az emberiség. Dél-Szibériában, az Altaj hegységben találtak ré a maradványaikra egy barlangban.
A sziklás szorosban álló négy alak valakiknek az érkezését várja. Új nép jön, valami távoli tájról, onnan, ahol a nap nyugszik. Az új nép csoportjai egyre közelebb merészkedtek a gyenyiszovaiak hegyi menedékéhez, és most már látni lehetett, ahogy a magaslatok felé vonulnak. A betolakodók alacsonyabb, törékenyebb termetűek, a bőrük sötétebb, fejük kisebb, arcuk hosszúkásabb. És egészen más az életfilozófiájuk. Új területeket foglalnak el, kiaknázzák a természet erőforrásait, majd egyre növekvő népességükből csapatokat küldenek további területek elfoglalására. Évezredek óta így terjeszkednek, találkoztak és keveredtek már a nyugati tájak Régi Népével is, akiket egyszer majd Neandervölgyi emberekként ismer az utókor. A Régi nép évezredek óta él az eurázsiai kontinens nyugatabbra eső tájain, míg a gyenyiszovaiak megelégedtek a kontinens keleti részével. Az Új Nép most megérkezett az Altáj-Szajan régióba, és ez lesz az első találkozásuk a gyenyiszovaiak kis csoportjával. Az előőrsük tíz-tizenkét főt számlál. Ők is bőrökbe öltöztek a hegyvidék hidege ellen, és néhányuk kezében hosszú fa lándzsa meredezik. A vezérük kihívóan hadonászik fegyverével, mintha támadásra készülne, ha a magas idegenek mozdulni mernek.
A gyenyiszovaiak azonban nem mozdulnak. Csak állnak, és nézik a betolakodókat, akik most megtorpannak, úgy tizenöt méter távolságban.
Az Új nép vezetője nem tudja, mitévő legyen. Támadja meg ezeket a fatörzsekre emlékeztető idegeneket? És ők miért nem támadnak? Ami pedig még különösebb… miért nincs fegyverük? Miféle különös varázslat ez? Talán sámánok, akiknek nincs szüksége fegyverre? Vajon a tekintetükkel is képesek ölni? Vagy szellemeket küldenek a betolakodók családja ellen?
Igen, a gyenyiszovaiak valóban sámánok voltak. Tudták, hogy ha összezavarják vagy elbizonytalanítják az Új Népet, akkor azok kétségbe vonják majd a saját terveiket. Úgy tűnik, ez hatásos. A betolakodók nem közelednek tovább. Hiába hadonászik a vezérük, a gyenyiszovaiak nem mozdulnak, csak állnak tovább, és figyelnek.
Az Új nép megretten a gondolatra, hogy ellenségeik hatalmas varázslók, és hirtelen megfutamodnak. Eltűnnek a szorosban, amerről jöttek. A gyenyiszovaiak győztek. De jól tudják, hogy az Új Nép nemsokára nagyobb csapatokkal fog visszatérni. Végül elözönlik a gyenyiszovaiak világát, és végeznek velük. Ez talán évtizedekbe, talán évszázadokba telik, esetleg akár évezredekbe is, de meg fog történni.
A jövőben a mély, ősi bölcsesség, amit a gyenyiszovaiak nemzedékek százain át gyűjtögettek, az Új Népre száll majd. Általuk fognak tovább élni a gyenyiszovaiak. De nem hódítással, háborúval alakul így, hanem keveredéssel. A gyenyiszovaiak utódai hibridek lesznek, egészen megújult elmével, és közösségeik virágzani fognak nem csak a Régi Világban, de még a távoli amerikai kontinensen is. Sajnos a gyenyiszovaiak létezése feledésbe merül, és évezredekig senki nem tud majd semmit róluk. Egy napon azonban, ahogy a próféciák is megmondták, újra felemelkednek majd, és mindenki megtudja, miként ringatták ők a civilizáció bölcsőjét. Akkor majd megismeri a világ a gyenyiszovai örökséget.
Valahogy így képzeljük el a modern ember (Homo sapiens) és az utolsó gyenyiszovaiak (talán Homo sapiens altaiensis) találkozását annak alapján, amit a kevés leletből tudunk a megjelenésükről, genetikájukról, vívmányaikról. A helyi folklór emléket állít a térségben hajdani életüknek.
Őseink és a gyenyiszovaiak között a találkozás talán így zajlott, talán másként, de nagy valószínűséggel 45000 évvel ezelőtt történt, vagy az Altáj-hegységben, ahol fosszilis maradványokat találtak a régészek a Gyenyiszovai Barlangban, ahol a gyenyiszovai emberek éltek, vagy pedig kicsit északabbra, a Szaján-hegység nyugati részén. A térségben a Hakasz és a Tuvai Köztársaság terül el. Köztük egy keskeny földsáv képezi az orosz Krasznojarszk Kraj provincia legdélebbi részét. Az itteni legendák óriásokról beszélnek, akik a Jenyiszej és Abakán folyók medencéjében éltek. A Hakasz köztársaságban Akh Kharakh, vagy „fehér szemű nép” néven ismerik őket, és elbeszélik, hogyan építettek a világon elsőként ezek az óriások kő erődítményeket, öntözőcsatornákat, gátakat, hidakat, sőt, még isteni dallamokat is játszottak hangszereiken.
Az óriásokról adott leírás jól illik arra, amit a gyenyiszovai emberekről tudunk, akik többszáz évezreden át éltek Dél-Szibériában, mielőtt úgy 40000 évvel ezelőtt eltűntek volna. A Kelet- és Dél-Ázsia, Indonézia, Ausztrália, Melanézia és Mikronézia népességén végzett DNS elemzés elárulja, hogy a gyenyiszovaiak keveredtek a területeiket áthaladó korai modern emberekkel. Fontos kiemelni, hogy a gyenyiszovaiak kapcsolatban állhatnak az emberi viselkedés hirtelen fejlődésével, ami Dél-Szibáriában a 20000 és 45000 évvel ezelőtti időszakban történt. Ekkor készültek a világon az első, madárcsontból faragott furulyák, akkor alakultak ki az első települések, fejlődött a vadászat, új szerszámok jelentek meg, köztük a mikropenge technológia, és a kőmegmunkálás új formája, a pattintás.
Ezen kívül bizonyítható, hogy az Altáj-Szajan térségben élő korai emberek ismerték a hosszú távú napfogyatkozási ciklusokat. Ezt a tudást bonyolult, számításokra alapuló naptárrendszer kialakítására használták, ami az ősi világ vallási életét, kozmológiáját mélyen átitatta. Minden jel arra mutat, hogy a nagy naptárrendszer Dél-Szibériában keletkezett, és talán a gyenyiszovaiak letűnt világának öröksége. Lenyűgöző bizonyítékok utalnak arra, hogy a hosszú távú ciklusok váltakozásáért, és a hiedelmek szerint létező, a napból, a holdból és a csillagokból sugárzó, emberi fül számára nem hallható hangokért felelős kreatív erőt egy kozmikus madár képviselte, melynek jelképe az éji égen a Hattyú csillagkép volt. Ezzel az asszociációval a konstelláció az égi világ kapuőre lett, ahol az emberi lélek áthalad, hogy inkarnálódjon, vagy túlvilági életet nyerjen.
Idővel a technológiai, kulturális és kozmológiai vívmányok, amik először Dél-Szibériában jelentek meg a 20000 és 45000 évvel ezelőtti időszakban, elérték a kerámia előtti neolitikum korszakában Délkelet-Anatóliát is, és olyan kultuszközpontokban indulnak virágzásnak, mint amilyen a Göbekli Tepe volt. Innen dél felé terjedve jutottak Levante térségébe és Észak-Egyiptomba. A Nílus partjain Kr.e. 8500-8000 körül Helwan válik új otthonukká. Ma Helwan egy virágzó ipari város Kairótól közvetlenül délre. De szinte bizonyos, hogy itt, az ókori, pre-dinasztikus Egyiptomban kezdődött el igazán, és a folyón túl, a Gízai Fennsíkon folytatódott a gyenyiszovai örökség manifesztációja, az ókori világ legnagyobb és legrejtélyesebb építményének képében: ez az építmény a Nagy Piramis, melyen Hufu fáraó számára építettek kb. Kr.e. 2550-ben. Mint látni fogjuk, geometriája, ami Gíza egész piramismezejére jellemző, tanúskodik a hosszú távú ciklusok, számrendszerek és akusztika, valamint a Hattyú csillagkép csillagait központi helyre emelő kozmológia ismeretéről. Mindez talán a 45000 évvel ezelőtti Dél-Szibériából ered. Ennek a történetnek csak nagy türelemmel lehet a végére járni. De ha kitartóak vagyunk, egy elveszett civilizáció bámulatos nyomait követhetjük, mely a mi saját civilizációnk alapja.
Schoch és Bauval, a két óriási népszerűségnek örvendő tudós tette egybe kutatásait a Szfinxxel kapcsolatban, amivel végérvényesen lerombolják a köré épített hazug történelmet. Bizonyítják a szoros kapcsolatot a Szfinx, a piramisok és a Göbekli Tepe között, ideértve a különös összefüggéseket is a csillagképekkel, illetve vadonatúj eredményeket publikálnak az ősi Egyiptommal kapcsolatosan.
A Nagy Szfinx egy lenyűgöző, ikonikus emlékmű, mely valószínűleg a bolygónk legismertebb szobra is egyben. A szerzőpáros arra a következtetésre jutott: hogy vele kapcsolatban valami nagyon alapverő hiányosság található az egyiptológiai elméletben, a szfinx keletkezése okát és idejét illetően. Elemzéseiket ebben a kötetben közölték.
A könyv alapos együttműködés eredménye, ugyanakkor két olyan tudós munkája, akik különböző háttérrel, képzettséggel és tapasztalatokkal rendelkeznek. Az olvasó fejezetről fejezetre haladva hol egyikük, hol másikuk hangját hallja a könyvben. Ezek kiegészítik egymást, és harmonikusan illeszkednek. Néhány esetben átfedés van a témák és a jellegzetes megfigyelések között, amelyeket mindketten a saját nézőpontjukból érintenek, megerősítve egymás munkáját és eredményeit. A tudósok számára a megerősítő elemzések felettébb fontosak, mint a jó kutatás nélkülözhetetlen feltételei.
A szöveg mellett számos fénykép és egyéb illusztráció is található a könyvben, többek között számos ókori alkotás, olyan fontos részletekkel, melyek ma már nem világosak, vagy az idők homályába vesztek.
Több függelék is tartozik a könyvhöz, melyek megerősítik a szövegben foglaltakat, és belemerülnek bizonyos részletekbe, amelyek túlságosan technikai jellegűek, vagy épp túl homályosak ahhoz, hogy a fő szövegben helyet kapjanak. Ezeket a függelékeket önállóan is lehet olvasni, mint cikkeket (több közülük eredetileg annak is íródott); ugyanakkor kiegészítik egymást is, és a könyv fejezeteit is.
A függelékekkel együtt az olvasó rendelkezésére áll egy tudásanyag, amiben elmerülhet, és aminek alapján értékelheti a tényeket, melyek a szfinxről szóló elméletek alapját képezik.
Lényegében ez a könyv nem csupán az elemzéseiket és következtetéseiket adja át, hanem alapvető adatokat és fogalmi eszközöket is, hogy az olvasó is levonhassa a saját következtetéseit. Az élet sok területén igaz, hogy minél több energiát fektetünk valamibe, annál többet kapunk. Ezt észben tartva gondolhatnak úgy erre a könyvre, mint érdekes olvasmányra, és átfuthatja a fejezeteket, vagy tekintheti intellektuális kihívásnak is, és elmerülhet a szöveg mellett a függelékekben is.
„Mi mindenesetre azt szeretnénk, hogy könyvünket elolvasva új megvilágításba kerüljön a szfinx rejtélye”.
Az Istenek eredete - Göbekli Tepe
A kötet a Göbekli Tepe-i megalitikus komplexum felderítésével foglalkozik, azzal, hogy kik építették, és hogyan táplálta a civilizáció megalapításával kapcsolatos legendákat.
• Részletes leírást ad Göbekli Tepe elrendezéséről, architektúrájáról, valamint a lenyűgöző faragványairól
• Felderíti, hogyan építették fel válaszul egy globális kataklizmára
• Elmagyarázza, hogy az Énok könyvének Figyelői és a sumér hagyományok Anunnaki istenei hozták létre
• Feltárja az Édenkert maradványainak helyét ugyanabban a térségben
A törökországi Göbekli Tepének az utolsó jégkorszak végén épült rejtélyes kőtemplom-együttese az egyik legnagyobb kihívás a 21. század archeológusai számára. Épp 7000 évvel régebbi, mint a Nagy Piramis és Stonehenge, különös épületei, és a T-alakú monolitok alkotta gyűrűi, melyeket 10-15 tonna súlyú kövekből építettek, a kifinomultság és művészi hozzáértés olyan szintjét mutatják, melynek nem akadt párja az ókori világ nagy civilizációinak, a suméroknak, az egyiptomiaknak és a babilóniaknak a megjelenéséig.
Göbekli Tepére és a környező lelőhelyekre tett utazásairól szóló feljegyzéseiben Andrew Collins részletesen ír az elrendezésről, az architektúráról, a jégkori állatokat és emberi állatokat ábrázoló kiváló faragott domborművekről, melyeket ma a világ legrégebbi kőépítészeti emlékeként elismert 12 000 éves megalit-komplexumban találtak. Felkutatja, hogyan építették fel válaszul egy globális kataklizmára – a bibliai Nagy özönvízre, és elmagyarázza, hogyan szolgált átjáróként és térképként az égi világhoz, az első teremtés helyéhez, melybe a Hattyú konstelláció egyik fényes csillagán át lehetett bejutni. Leleplezi, hogy akik a felépítése mögött álltak, azok az Énok könyvének Figyelői, és a sumér hagyomány Anunnaki istenei voltak.
Leleplezvén Göbekli Tepe alapvető szerepét a civilizáció felemelkedésében, Collins rámutat arra, hogyan kapcsolódik ez az emberiség megteremtéséhez az Édenkertben, valamint a titkokhoz, melyet Ádám adott tovább fiának, Sétnek, a setiták elnevezésű angyali nép megalapítójának. Az Ádám kincseinek legendás barlangja utáni kutatás közben a szerző felfedezi az Édenkertet, és az Élet Fájának maradványait ugyanabban a szent térségben, ahol ma Göbekli Tepe feltárása folyik.
Hattyú csillagkép kulcsa
Negyvenötezer évvel ezelőtt, Dél-Szibériában, az Altáj-Szajan hegység szorosában vagyunk. A hideg hajnali ködből, a magas sziklák közül hirtelen négy magas, sötét alak lép elő. Néhány méter távolságban állnak egymástól, és az egyetlen ösvény felé néznek, amely a hegyvidék központi fennsíkjához vezet.
Mindegyikük hatalmas termetű, 2,15 méter magasak. Óriási birkózókra emlékeztet az alkatuk, széles válluk és a testüket tetőtől talpig fedő bőrruházat és bundák csak még termetesebbnek mutatja őket. A fejük is hatalmas, hosszú és széles az arcuk, erős az állkapcsuk. A bőrüket nagyrészt ruha fedi, de ami kilátszik, az barna, hosszú, kócos hajuk pedig vagy sötétbarna, vagy szalmaszőke. Idegenszerű megjelenésüket fokozza nagy orruk és különös szemük. Pupillájuk koromfekete, íriszük olyan halvány, hogy szinte fehérnek tűnik. Ruházatukat hosszú, sötét tollak ékesítik, meg-meglibbennek a napfelkeltekor támadt fuvallatban.
Ők a gyenyiszovai emberek, egy ősi nép, akikről a huszonegyedik század első évtizedéig nem is tudott az emberiség. Dél-Szibériában, az Altaj hegységben találtak ré a maradványaikra egy barlangban.
A sziklás szorosban álló négy alak valakiknek az érkezését várja. Új nép jön, valami távoli tájról, onnan, ahol a nap nyugszik. Az új nép csoportjai egyre közelebb merészkedtek a gyenyiszovaiak hegyi menedékéhez, és most már látni lehetett, ahogy a magaslatok felé vonulnak. A betolakodók alacsonyabb, törékenyebb termetűek, a bőrük sötétebb, fejük kisebb, arcuk hosszúkásabb. És egészen más az életfilozófiájuk. Új területeket foglalnak el, kiaknázzák a természet erőforrásait, majd egyre növekvő népességükből csapatokat küldenek további területek elfoglalására. Évezredek óta így terjeszkednek, találkoztak és keveredtek már a nyugati tájak Régi Népével is, akiket egyszer majd Neandervölgyi emberekként ismer az utókor. A Régi nép évezredek óta él az eurázsiai kontinens nyugatabbra eső tájain, míg a gyenyiszovaiak megelégedtek a kontinens keleti részével. Az Új Nép most megérkezett az Altáj-Szajan régióba, és ez lesz az első találkozásuk a gyenyiszovaiak kis csoportjával. Az előőrsük tíz-tizenkét főt számlál. Ők is bőrökbe öltöztek a hegyvidék hidege ellen, és néhányuk kezében hosszú fa lándzsa meredezik. A vezérük kihívóan hadonászik fegyverével, mintha támadásra készülne, ha a magas idegenek mozdulni mernek.
A gyenyiszovaiak azonban nem mozdulnak. Csak állnak, és nézik a betolakodókat, akik most megtorpannak, úgy tizenöt méter távolságban.
Az Új nép vezetője nem tudja, mitévő legyen. Támadja meg ezeket a fatörzsekre emlékeztető idegeneket? És ők miért nem támadnak? Ami pedig még különösebb… miért nincs fegyverük? Miféle különös varázslat ez? Talán sámánok, akiknek nincs szüksége fegyverre? Vajon a tekintetükkel is képesek ölni? Vagy szellemeket küldenek a betolakodók családja ellen?
Igen, a gyenyiszovaiak valóban sámánok voltak. Tudták, hogy ha összezavarják vagy elbizonytalanítják az Új Népet, akkor azok kétségbe vonják majd a saját terveiket. Úgy tűnik, ez hatásos. A betolakodók nem közelednek tovább. Hiába hadonászik a vezérük, a gyenyiszovaiak nem mozdulnak, csak állnak tovább, és figyelnek.
Az Új nép megretten a gondolatra, hogy ellenségeik hatalmas varázslók, és hirtelen megfutamodnak. Eltűnnek a szorosban, amerről jöttek. A gyenyiszovaiak győztek. De jól tudják, hogy az Új Nép nemsokára nagyobb csapatokkal fog visszatérni. Végül elözönlik a gyenyiszovaiak világát, és végeznek velük. Ez talán évtizedekbe, talán évszázadokba telik, esetleg akár évezredekbe is, de meg fog történni.
A jövőben a mély, ősi bölcsesség, amit a gyenyiszovaiak nemzedékek százain át gyűjtögettek, az Új Népre száll majd. Általuk fognak tovább élni a gyenyiszovaiak. De nem hódítással, háborúval alakul így, hanem keveredéssel. A gyenyiszovaiak utódai hibridek lesznek, egészen megújult elmével, és közösségeik virágzani fognak nem csak a Régi Világban, de még a távoli amerikai kontinensen is. Sajnos a gyenyiszovaiak létezése feledésbe merül, és évezredekig senki nem tud majd semmit róluk. Egy napon azonban, ahogy a próféciák is megmondták, újra felemelkednek majd, és mindenki megtudja, miként ringatták ők a civilizáció bölcsőjét. Akkor majd megismeri a világ a gyenyiszovai örökséget.
Valahogy így képzeljük el a modern ember (Homo sapiens) és az utolsó gyenyiszovaiak (talán Homo sapiens altaiensis) találkozását annak alapján, amit a kevés leletből tudunk a megjelenésükről, genetikájukról, vívmányaikról. A helyi folklór emléket állít a térségben hajdani életüknek.
Őseink és a gyenyiszovaiak között a találkozás talán így zajlott, talán másként, de nagy valószínűséggel 45000 évvel ezelőtt történt, vagy az Altáj-hegységben, ahol fosszilis maradványokat találtak a régészek a Gyenyiszovai Barlangban, ahol a gyenyiszovai emberek éltek, vagy pedig kicsit északabbra, a Szaján-hegység nyugati részén. A térségben a Hakasz és a Tuvai Köztársaság terül el. Köztük egy keskeny földsáv képezi az orosz Krasznojarszk Kraj provincia legdélebbi részét. Az itteni legendák óriásokról beszélnek, akik a Jenyiszej és Abakán folyók medencéjében éltek. A Hakasz köztársaságban Akh Kharakh, vagy „fehér szemű nép” néven ismerik őket, és elbeszélik, hogyan építettek a világon elsőként ezek az óriások kő erődítményeket, öntözőcsatornákat, gátakat, hidakat, sőt, még isteni dallamokat is játszottak hangszereiken.
Az óriásokról adott leírás jól illik arra, amit a gyenyiszovai emberekről tudunk, akik többszáz évezreden át éltek Dél-Szibériában, mielőtt úgy 40000 évvel ezelőtt eltűntek volna. A Kelet- és Dél-Ázsia, Indonézia, Ausztrália, Melanézia és Mikronézia népességén végzett DNS elemzés elárulja, hogy a gyenyiszovaiak keveredtek a területeiket áthaladó korai modern emberekkel. Fontos kiemelni, hogy a gyenyiszovaiak kapcsolatban állhatnak az emberi viselkedés hirtelen fejlődésével, ami Dél-Szibáriában a 20000 és 45000 évvel ezelőtti időszakban történt. Ekkor készültek a világon az első, madárcsontból faragott furulyák, akkor alakultak ki az első települések, fejlődött a vadászat, új szerszámok jelentek meg, köztük a mikropenge technológia, és a kőmegmunkálás új formája, a pattintás.
Ezen kívül bizonyítható, hogy az Altáj-Szajan térségben élő korai emberek ismerték a hosszú távú napfogyatkozási ciklusokat. Ezt a tudást bonyolult, számításokra alapuló naptárrendszer kialakítására használták, ami az ősi világ vallási életét, kozmológiáját mélyen átitatta. Minden jel arra mutat, hogy a nagy naptárrendszer Dél-Szibériában keletkezett, és talán a gyenyiszovaiak letűnt világának öröksége. Lenyűgöző bizonyítékok utalnak arra, hogy a hosszú távú ciklusok váltakozásáért, és a hiedelmek szerint létező, a napból, a holdból és a csillagokból sugárzó, emberi fül számára nem hallható hangokért felelős kreatív erőt egy kozmikus madár képviselte, melynek jelképe az éji égen a Hattyú csillagkép volt. Ezzel az asszociációval a konstelláció az égi világ kapuőre lett, ahol az emberi lélek áthalad, hogy inkarnálódjon, vagy túlvilági életet nyerjen.
Idővel a technológiai, kulturális és kozmológiai vívmányok, amik először Dél-Szibériában jelentek meg a 20000 és 45000 évvel ezelőtti időszakban, elérték a kerámia előtti neolitikum korszakában Délkelet-Anatóliát is, és olyan kultuszközpontokban indulnak virágzásnak, mint amilyen a Göbekli Tepe volt. Innen dél felé terjedve jutottak Levante térségébe és Észak-Egyiptomba. A Nílus partjain Kr.e. 8500-8000 körül Helwan válik új otthonukká. Ma Helwan egy virágzó ipari város Kairótól közvetlenül délre. De szinte bizonyos, hogy itt, az ókori, pre-dinasztikus Egyiptomban kezdődött el igazán, és a folyón túl, a Gízai Fennsíkon folytatódott a gyenyiszovai örökség manifesztációja, az ókori világ legnagyobb és legrejtélyesebb építményének képében: ez az építmény a Nagy Piramis, melyen Hufu fáraó számára építettek kb. Kr.e. 2550-ben. Mint látni fogjuk, geometriája, ami Gíza egész piramismezejére jellemző, tanúskodik a hosszú távú ciklusok, számrendszerek és akusztika, valamint a Hattyú csillagkép csillagait központi helyre emelő kozmológia ismeretéről. Mindez talán a 45000 évvel ezelőtti Dél-Szibériából ered. Ennek a történetnek csak nagy türelemmel lehet a végére járni. De ha kitartóak vagyunk, egy elveszett civilizáció bámulatos nyomait követhetjük, mely a mi saját civilizációnk alapja.
Webáruházunk szolgáltatásai:
Azonnali átvétel vagy 1 munkanapos kiszállítás
Kézbesítés belföldre/külföldre
Személyes átvétel könyvesboltunkban
Bankkártyás fizetés is lehetséges!
Könyveinket kiadói áron vásárolhatod meg!
Kézbesítés belföldre/külföldre
Személyes átvétel könyvesboltunkban
Bankkártyás fizetés is lehetséges!
Könyveinket kiadói áron vásárolhatod meg!
Termékjellemzők:
ISBN: 17209
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: oldal
Borítás: Kemény kötésű
Kötés: ragasztott
Méret: A5 méret
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: oldal
Borítás: Kemény kötésű
Kötés: ragasztott
Méret: A5 méret
Ajánlatunk
a kategória további könyveiből
Mirza Ghulam Ahmad - Arany László ford.
Jézus Krisztus Vízöntő Evangéliuma - Jézus útja Indiába
Jézus megmenekülése a kereszthaláltól és útja Indiába - Arany László fordításában
Részletek
Simcha Jacobovici Barrie Wilson
Az Elveszett Evangélium
A világszenzáció, amit eddig elhallgattak Jézus Krisztusról
Részletek
Ajánlatunk
kiadónk újdonságaiból
Előrendelhető
Maureen J. St. Germain
Az Akasha krónikák megnyitása
Találkozás a krónikád őrzőivel és lelked céljának felfedezése
Részletek
