- Blog -
Trianon mérlege
Alternatív történelem
2017-06-03
A trianoni békediktátum a történelmi Magyarország területéből (Horvátországgal) 232.578 négyzetkilométer területet, az ország területének 71.5%–át szabdalta le...
Lloyd George a békekonferencián sokszor megállapította, hogy a részt vett államférfiak zöme az európai kérdésekben teljesen tudatlan. Keynes szerint a békeszerződés komolytalan mű.
Eden szerint; „Az osztrák–magyar birodalom összeomlása nagy szerencsétlenség volt Európa békéjére nézve.” Magyarország szétdarabolása az angol egyensúlypolitikának 1815–1914 közötti Castle–reagh–Palmerston–Disraeli tradícióját eltemette és helyette az érdekszféra–politikát kényszerű szükségessé tette.
Wilsonnak 1918. január 8–án meghirdetett 14 pontjából, a népek önrendelkezési jogából semmit sem alkalmaztak Magyarországon. De jó volt a szétdarabolásához. A konferencián jelen volt Nicolson Harold 1933–ban írta: „Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe.”
Wilson békepontjait Tardieu, Benes, Bratianu, Vesznics és Seton–Watson élén az experts (szakértők) annexiós elvei tolták félre. Amikor Wilson Európába jött, az európai államokról és európai népekről annyit sem tudott, mint a Foreign Office vagy a Quai d’Oreay legkisebb referense. Mikor pedig Európából távozott, arra panaszkodott, hogy a békekonferencián mindenki hazudott neki. Az USA párizsi nagykövete a trianoni békeszerződést aláírta, de a kongresszus nem hagyta jóvá. Az USA Magyarországgal 1921. augusztus 29–én különbékét kötött Budapesten, az országhatárok megjelölése nélkül.
A történelmi magyar állam csak föderatív szervezetben maradhatott volna meg. De amit a helyébe szerveztek, az Közép–Európát csak anarchizálta és balkanizálta.
Lansing államtitkár, Wilson munkatársa, 1920–ban elismerte, hogy a trianoni békeszerződést is zárt ajtók mögött, üzletszerűen kötötték meg. 1928–ban pedig kijelentette, hogy a megcsonkított Magyarországra erőszakolt békeszerződés a háborúknak egész sorát vetette el és Közép–Európa népeit egymás ellenségeivé tette. A csehek és szerbek saját új államukban kisebbséggé alakultak, ezért társulniuk kellett más népekkel, hogy új államuk számottevő legyen (Cseh–Szlovákia, Jugo–Szlávia). Benes a trianoni szerződést Csehszlovákia Magna Charta–jának nevezte. Pasics Közép–Európa végleges statútumának. Benes már 1918. december 1–én a Gazette de Lausanne–ben ígéretet tett, hogy Közép–Európában szláv blokkot alakít. De ennek egyedüli haszonélvezője a szovjet lett. Trianon mérlegének személyi aktívumai vannak. A megalkotói különféle jutalmakat kaptak. Berthelot francia tábornoknak a román kormány 1922. október 24–én egy Hunyad megyei magyar nagybirtokot adományozott. Scotus–Viator–Seton–Watson Róbert a londoni egyetemen megkapta a csehszlovák állam által fenntartott Masaryk–katedrát. Így mehetünk végig le Kéri Pálnak a magyar külügyminisztérium rendelkezési alapjából 1918. novemberben kiutalt 193.840 és 1919 januárjában kiutalt 100.000 svájci frankjáig. De vannak kellemetlen személyi passzívák is. Az új cseh államvezetés Stefanik tábornokot a pozsonyi repülőtéren való leszállása pillanatában lelövette (1919. május 4.). Hlinkát és Jehlicskát hazatérésük után bezárta. Tulcát 15 évi fegyházzal és megvakítással büntette. Helyesen mondta Hlinka: „E rövid idő alatt többet szenvedtünk a csehektől, mint ezer év alatt a magyaroktól!”
Erdélynek Románia általi annexiójáért küzdő román fiai is megkapták a jutalmukat. Maniu, Vajda, Goga miniszterelnökök lettek Bukarestben, de azután félreállították valamennyit. Maniu Gyula mondta pártjának, a Nemzeti Parasztpártnak híres csatanapján (1928. május 6.): „A jelenlegi kormány az urnalopások és államcsínyek által, valamint a hadseregnek saját céljaira és visszaélésekre felhasználásával, az igazságszolgáltatás lejáratásával és az alkotmányos élet további tiprásával hosszú időre megbontotta a nemzeti egységet!” A miniszterelnökségben őt két évvel később követő utódja, Vajda–Voevod Sándor mondotta a bukaresti parlamentben: „A román kormány olyan gúnyt űz a választásokkal, amilyenre a magyar kormányok alatt nem volt példa” (Desbaterille Deputatilor, 1923. március 16.). Ugyanezen évben, a buzali népgyűlésen mondotta Vajda–Voevod Sándor: „A múltban számunkra Románia a gyönyörű víziók és az ideális szabadság hazájaként tűnt fel. Azóta létrejött Nagy–Románia. Micsoda csalódás. Felébredtünk illúzióinkból s rájöttünk, hogy rabszolgák lettünk. Magyarországon nem voltunk azok. Ott szabadon beszélhettünk az utcán, házainkban, a parlamentben. Ma azok, akik a román közélet legalávalóbb elemei, adnak nekünk leckét a hazafiságból! Magyarországon kezünkben volt a törvények pajzsa, amely bennünket, románokat is védett. Ma úgy bánnak velünk, mint ellenségeinkkel, akik törvényen kívül állunk.” (Adeverul, 1923. november 13.)
Trianon másodszor
A magyar nép az első világháború után Európa bolsevizálásának megakadályozása jutalmául Trianont kapta. A második világháborúban s főleg annak utolsó félévében Európa szovjetlerohanásának megakadályozásáért az új párizsi békeszerződés (1947. február 10.) újból a trianoni gúzsba zsugorította össze. De míg az első Trianonra európai politikai és tudományos felkészültségű magyar hazafiak mentek a haza mentésének megkísérlésére, addig a második párizsi tárgyalásra egy szovjetzsoldba lépett politikai szélhámosok kormányának olyan megbízottjai mentek, kiknek egy része szovjet állampolgár volt és csak később lett kettős állampolgár.
A párizsi békeszerződés hatálytalanította a két bécsi döntőbírósági ítéletet, megtiltotta a revíziós propagandát és a 11. § azt a nyílt hazugságot tartalmazza, hogy Csehszlovákiának és Jugoszláviának ítélt egyes területeket Magyarország 1848–1919 között bitorolta. A 42. § alapján a magyar álparlament a ratifikálást megtagadhatta volna, de még a 11. § nyílt történelmi hazugságát sem cáfolta meg. Az 1947. szeptember 15–én hatályosult békeszerződés 22. § alapján a szovjet csapatainak 90 nap alatt ki kellett volna vonulni (az USA is garantálta), de 10 évvel később az UNIO felszólítására sem volt hajlandó Magyarországot katonailag kiüríteni és gyarmatőrségét visszavonni. Ez a legalja csőcselékből államférfiakká előléptetett gyarmathivatalnoki kar 1945. április 4–e óta mindent elkövet a magyar nemzeti öntudat kiölésére, a magyarság integráló szerepének, a Kárpát–medence történelmi hagyományöröksége kiirtására, az ifjúságnak lelki trianonizálására. Moszkva Magyarországot retrianonizálta. Roosevelt pedig Jaltában (1945. február 4.–11.) 15 millió magyarral együtt a lengyel, román, bolgár, kelet–német népet, 115 millió keresztényt rakott az istentagadó Sztálin lábai elé.
Wilson Kelet–Európát 12 Elzász–Lotharingiával ajándékozta meg. Roosevelt Jaltában az egész Kelet–Európát szovjetgyarmatosította. A potsdami egyezség (1945. július 17.–augusztus 2.) pedig lehetőséget nyújtott a magyar Felvidékről 53.000 magyar kitelepítésére, 40.000 kiutasítására. A jaltai szellem szerves alkatrésze a trianoni bilincseket rázó és a bolsevizmus ellen küzdő magyarság 420.000 honvédjének elveszése, 295.000 polgárnak keletre hurcolása, magyar nők százezreinek erőszakos megbecstelenítése, az 1944. április 4–e óta tartó interregnum elismerése, 15.000 magyar antibolsevista felakasztása, 60.000–nek agyonverése, az életfeláldozást kereső hősi hazafiság gyalázása, a hazaárulás eszményesítése, amilyen a magyar történelemben eddig teljesen ismeretlen volt.
Részlet Prof. Badiny Jós Ferenc „Trianon és a harmadik világháború” című könyvéből
Részlet a „Trianon és a Harmadik Világháború” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:
