- Blog -
Állati viselkedés
Földönkívüli kultúrák
2016-07-14
Határozottan zavarba ejtőek a vallási megnyilvánulások manapság. Több ezer vallás – ember által létrehozott mindegyik – állítja magáról, hogy tudja a válaszokat. Csak és kizárólag az adott vallás követői jogosultak megváltásra és nyerhetnek bebocsáttatást teremtőjük országába. Olybá tűnik, egy vallásnak minél több pénz áll a rendelkezésére, annál nagyobb hatalmat gyakorolhat, és annál közelebb kerülhet isten ajkához...
(...)Dacára annak, hogy napjainkra a Föld lakossága meghaladja a 7 milliárd főt, az emberi faj rendkívül sebezhető és primitív. Nem számít, hogy mennyire hisszük okosnak magunkat, mert közben folyamatosan állati viselkedésmintákat mutatunk, melyek könnyen vezethetnek fajunk egy szempillantás alatt történő pusztulásához. Történelmünk során végeláthatatlan háborút folytattunk saját embertársaink ellen és ez a 21. században is változatlanul folyik. Mindig ott volt valami morális vagy egyéb, mindent megmagyarázó indoka ezen tetteknek. Káin és Ábel esetétől kezdve George W. Bushig mindig voltak úgynevezett erősek, akik sanyargatták vagy egyenesen eltörölték a gyengéket. A Biblia Ótestamentuma nem kifejezetten az együttérzésről szóló mese. Voltaképpen pont az ellenkezője. A szemet szemért elvről beszél, eltiporni férfit, nőt, gyereket, barmot, mindezt isten nevében. Gyakorta említi az ellenséget név szerint, így megszemélyesítve azt, mint rossz fiút, vagy egyenesen az ördög cimboráját. Úgy tűnik, isten a kezdetektől fogva részrehajlóvá vált. Vannak kedvencei és vannak a „többiek”. Én mindig is azt érezem, hogy az isten, akiről én tanultam, biztos, hogy sokkalta szeretőbb és nem elsősorban kevésbé elfogult.
A Bibliai történetek tele vannak prófétákkal, akik ezer és ezer éven át közvetlen kapcsolatban álltak istenükkel, és napi szinten kaptak utasításokat bizonyos dolgok elvégzésére. A Biblia olvasása közben ez számunkra teljesen elfogadható, mi több, természetes, hogy csak a kiválasztottak kicsiny csoportja kaphat útmutatást istentől. Nemcsak egyértelmű parancsokkal és figyelmeztetésekkel találkozunk, hanem konkrétan fizikai kinyilatkoztatásokkal is, mint például a Tízparancsolat kőtáblái vagy jutalomként kapott föld és jószág. Mégis a legizgalmasabb kapcsolat isten és ember közt az, mikor isten személyesen találkozik a kiválasztottakkal. Ha éppen nem tud személyesen megjelenni, akkor az angyalokat küldi maga helyett, akik megbirkóznak az adott feladattal, bármi is legyen az. Ezen isteni teremtmények ötleteket adnak, bort és kenyeret hoznak vagy feladatot közvetítenek istentől, melyet az adott egyénnek kell elvégeznie. Ezen kiválasztottak az esetek döntő többségében mind férfiak. Akik a Biblia történeteiben szerepelnek, szintén túlnyomórészt férfiak. Ha a férfialakban ábrázolt isten minket mind egyenlőnek teremtett, akkor lehet, hogy valami problémája van a nők hitelességével? Vagy isten pusztán megszemélyesítése egy férfiuralom alatt álló társadalomnak? Mindenesetre tény, hogy isten személyes kapcsolatot leginkább férfiakkal tartott. Manapság egy ilyen személyes találkozás leginkább hitetlenséget és megrökönyödést vált ki az emberekből. Ez miért van? Talán azért, mert a történelem előtti időkben megszokott események mára teljességgel hihetetlennek tűnnek számunkra? Netán azért, mert túlontúl félünk elemezni ezen eseményeket, feltárván a bennük rejlő tényeket, attól tartva, hogy a közvélemény majd bolondnak tart?
Ki és mikor döntötte el, hogy a Biblia elérte végkövetkeztetését? Talán éppen elég volt, itt a vége és az utolsó fejezet is kész. Nyilván egy ember döntött így, aki kapcsolatban állt istennel és a szentlélek sugallta szavakat vetette papírra. Akkor az igazság és megváltás keresése befejeződött? Földünkön továbbra is jelen van a szenvedés, a rémtettek folytatódnak, és az embereknek manapság is szüksége volna isteni útmutatásokra, hogy miként birkózzunk meg a modern kori bűnökkel, hogyan reagáljunk a diktátorok tetteire, hogy éljük túl a gyarmatosítást, rasszizmust, inváziókat és a gonosz elme egyéb furfangjait. Fajunk kegyetlensége elképesztő szintet ért el. Civilizált lényekként olyan törvényeket és rendeleteket alkotunk, melyek segítségével uralkodhatunk kevésbé civilizált embertársainkon vagy felhasználhatjuk ellenük ezeket jól megalkotott jogrendszerünk keretein belül. Azok az emberek, akik békéért és szeretetért imádkoznak, és esetenként orcájuk másik oldalát is odatartják, a saját hitvallásuk áldozataivá válnak.
Az emberiségnek megváltásra van szüksége, sokkalta inkább, mint bármikor a történelemben. Szükségük van valami valósra, melyben hihetnek, és amibe kapaszkodhatnak akkor, mikor minden remény szertefoszlott. Akkor miért nem folytatódik a szentírás? Isten miért nem diktál további bölcsességeket valamelyik prófétáján keresztül? Sokan tartják úgy, hogy most is ezt teszi. Sokan állítják manapság is magukról, hogy napi kapcsolatban vannak istennel. Többen közülük tömött templomokban vagy az imádat egyéb helyszínein közvetítik az üzeneteket. Hogyan viszonyul a közösség azokhoz az egyénekhez, akik hallani vélik isten hangját, csodák részeseivé válnak vagy válaszokkal állnak elő, melyeket valamilyen isten sugall? Nos, bizonyos esetekben ezek az emberek valamely modern kultusz vagy gyülekezet prófétáivá válnak, kiket vakhitű követők vesznek körül, vagy éppenséggel úgy könyvelik el őket, mint akiknek nincs ki mind a négy kereke.
Hogyan kellene egy jelenkori bírónak reagálnia olyan esetben, amikor egy fickó a hátsó udvarban az asztalra kötözi tízéves lányát, és épp akkor üt rajta a rendőrség, mikor készül leszúrni és átvágni a torkát a saját gyermekének? Ha azt vallja ez a férfi, hogy isten parancsolta meg neki, hogy áldozza fel a lányát, bizonyítván ezzel hitét és kötelezettségét a mindenható iránt, vajon az ítélőszék úgy tekintene rá, mint modern kori hívőre, vagy inkább, mint pszichopatára? Mégis Ábrahámot úgy ismerjük, mint isten elkötelezett hívét és az emberek bölcs vezetőjét, aki követvén istene utasítását, megölte volna saját fiát. A Biblia ezt úgy nevezi „áldozat”. Vajon hasonlóképpen tekintenénk erre, ha napjainkban történne meg valahol Párizs kertvárosában vagy akár a szomszédban?
Határozottan zavarba ejtőek a vallási megnyilvánulások manapság. Több ezer vallás – ember által létrehozott mindegyik – állítja magáról, hogy tudja a válaszokat. Csak és kizárólag az adott vallás követői jogosultak megváltásra és nyerhetnek bebocsáttatást teremtőjük országába. Olybá tűnik, egy vallásnak minél több pénz áll a rendelkezésére, annál nagyobb hatalmat gyakorolhat, és annál közelebb kerülhet isten ajkához.
S amint a vallási nézeteltérések megindulnak, azon nyomban szembesülünk primitív fejletlenségünk rendkívül alacsony szintjével.(...) Ha visszatekintünk a régi korok civilizációira, valahogy felsőbbrendűnek érezzük magunkat. Abban az esetben, ha nem vagyunk képesek valamit megmagyarázni, ami az ősidőkben történt, hajlamosak vagyunk egy legyintéssel elintézni, úgymint: „Kit érdekelnek az Egyiptomiak? Úgyis mind halottak.”
Tudományos felfedezéseink és vívmányaink fényében fürödve azt vehetjük észre, hogy minél fejlettebbek vagyunk, annál erősebben vannak jelen a vallási dogmák. Úgy tűnik, hogy a vallási hittételek – melyeket ezen esetben fanatizmusnak is hívhatunk – egyenesen a pénzhez kötődnek. Minél gazdagabb egy nemzet, annál eredményesebben erőltetheti rá másokra saját vallási nézeteit. Az Egyesült Államok azt állítja magáról, hogy egy tiszteletre méltó, szabad nemzet, mely legfőképp annak köszönhető, hogy 96%-ban keresztény lakosainak körében biztonsággal jelentheti ki ezt. Teljes nyugalommal viseltetnek a kisebb vallási csoportokkal szemben, melyek úgyis csak az idejüket vesztegetik jelentéktelen megváltásukat keresve.
De aztán magunkra tekintünk igaz valónkat keresve, és végignézünk az úton, melyet mint faj bejártunk már ezen a bolygón, és ráébredünk, hogy jelenlétünk jéghegyének pusztán a csúcsát ismerjük.(...)
Részlet Michael Tellinger „Az Anunnakik titkos története” című könyvéből.
Részlet a „Az Anunnakik titkos története” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:
