- Blog -
Gnosztikus kereszténység
Misztikus vallástörténet
2016-06-21
Mit jelentett Jézus és Mária házassága a korai keresztényeknek? Mik voltak a teológia vonatkozásai Jézus és Mária Magdaléna házasságának? Ahhoz, hogy ezt megértsük, a kereszténység másik formájához, a gnosztikus kereszténységhez kell fordulnunk. A gnózis görög szó, jelentése „tudás” vagy „betekintés”. A gnosztikusok voltak azok a keresztények, akik nem követték azt az utat, ami „ortodox” vagy „katolikus” kereszténységként vált ismertté...
Miközben egyértelmű, hogy a többségi egyház nem foglalkozik Jézus és Mária Magdaléna házasságával, a gnosztikusoknak ez a házasság egy központi kérdés. Szerintük ez volt az alapja az emberi megváltásnak. Ez furcsa lehet, mert ez az üzenet éles ellentétben áll Pál ismert üzenetével, aminek középpontjában „Krisztus szenvedése” és halála áll. Másképpen fogalmazva, a kereszténység korai szakaszában Jézus követői legalább két kereszténység közül választhattak: gnoszticizmus és a Pál-féle kereszténység. Az előbbinek Jézus házassága és szexuális élete volt szolgálatának központi eseménye; az utóbbinak Jézus „szenvedése, halála és feltámadása”.
Pál Anatóliában, a mai Törökországban született. Tarzuszi Pálként is ismert, az a város dél-közép Törökországban van, mintegy tizenkét mérföldnyire a Földközi-tenger partjától. Saulként született és zsidó volt, családja eredetileg valószínűleg Galileából származott. Az Apostolok cselekedetei (18:3) szerint sátorkészítők voltak. A fő ügyfelük valószínűleg a római hadsereg lehetett. Pál családja furcsa módon azután költözött el Tarzuszból, hogy kitört a zsidó felkelés, nagyjából Jézus születésével és Nagy Heródes halálával egy időben. Menekültek volna a zsidók elől, akik szerint a rómaiak pártján álltak? Ezért kellett elköltözniük? Nem lenne meglepő, mert Pál nem volt következetes zsidó származását illetően, egyszer büszke volt, máskor pedig hevesen ellenezte a saját hagyományait.
Pál római állampolgár is volt. Ezt bizonyítja a tény, hogy sátrakat készítettek a hadseregnek és állampolgárságuk miatt tarthattak a felkelőktől. Ez nagyon lényeges, mert Pál olyan családból származott, amit ma asszimilálódott zsidó családnak hívnánk. Hellenizálódtak és a zsidó felkelőket valószínűleg fanatikusoknak tartották. Az apostolok cselekedeteiből tudjuk, hogy Pál kezdetben a papság templomában élt, amit a római elöljáróknak tartottak fent. Más szóval, habár Tarzuszban született, Jeruzsálembe költözött és a római hatalomnak dolgozott. A korai keresztényeket, akik valóban ismerték Jézust, felforgatóknak tartotta. Üldözte őket és jelen volt, amikor egy Jézus követőt halálra köveztek. Soha nem találkozott a történelmi Jézussal, de egyszer látomása volt Krisztusról és a követője lett. A baj csak az volt, hogy Pál tanai Jézusról nem voltak összhangban azzal, amit a korai követői tanítottak. Úgy tűnik, valaki – valószínűleg Jézus egyik korai követője, aki tanulmányozta a Tórát – meg akarta ölni Pált, ezért Pál római védelemre szorult.
Pál tovább folytatta saját keresztény nézeteinek terjesztését, méghozzá nagy buzgalommal és igen sikeresen. I.sz. 64 körül aztán eltűnik a történelem színpadáról. Néhányan úgy gondolják, hogy a keresztények áldozatául esett a nagy római tűzvészt követően, amelyet Tacitusz szerint Néró császár okozott és a keresztényeket vádolta érte. Mások szerint mindig is római kém volt, és most egyszerűen félre állították. Akárhogy is volt, Pál eltűnt, hátrahagyva csoportjait, amik tanításaikban és gyakorlataikban különböznek Jézus első követőinek csoportjától. Két évvel később Júdea fellázad a római hatalom ellen és négy évvel később Júdea, Jeruzsálem és Isten Háza (Jeruzsálem Temploma) lángba borul, a későbbi római császár Veszpáziánusz és Titusz utasítására. Jeruzsálem Templomának lerombolásával a Jézus körül kialakult mozgalom háttérbe szorult és a Pál kereszténység került előtérbe. A júdeai függetlenség megszüntetésével és a zsidó hatalom csökkentésével a nem zsidó kereszténység átveszi a vezető szerepet. Ily módon a páli teológia lesz az elfogadott, függetlenül attól, amiben Jézus eredeti követői valóban hittek.
Ennek eredményeként a Pál-féle kereszténységet tekintjük az eredetinek, a gnosztikusokat pedig szélsőségesnek. A valóság talán épp az ellenkezője. Végtére is, a gnoszticizmus úgy tűnik, az eredeti zsidó misztikusokból nőtt ki, akik Jézust követték, míg a keresztény ortodoxia úgy tűnik, Pál keresztény csoportjaiból származik. Az első csoport többé-kevésbé megőrizte a történelmi tanításokat. A második csoport – beleértve az alapító Pált is – nem ismerte a történelmi Jézust és olyan elképzelésekre építik tanaikat, amelyeket Pál állítólag misztikusan, Jézus keresztre feszítése után tudott meg, és amelyek ellentmondanak mindennek, amit a történelmi Jézus tanított és gyakorolt.
Teológiailag Pál azt tanította, hogy rész kell venni Krisztus szenvedésében és halálában abban a reményben, hogy mi is feltámadunk a halálból. A Jézus halálában való azonosulás volt gyakorlatilag az egyetlen dolog, amire Pál fókuszált. Nem foglalkozott az életével, vagy a tanításaival. Ritkán is idézi Jézust. A gnosztikusok azonban úgy gondolták, hogy Jézus halálának nem volt jelentősége. Egyátalán nem. Szerintük az élete, életöröme, szexualitása és ami nagyon fontos, a házassága a lényeges, mert úgy hitték, hogy ezeken keresztül kapcsolta össze az eget és a földet. Bármi is az igazság, az tény, hogy a gnosztikusok megpróbálták teológizálni a történelmet, miközben a pálos keresztények megpróbálták historizálni a teológiát Egyszerűbben fogalmazva, akik valóban ismerték Jézust, megpróbáltak teológiai jelentést adni az életének. Akik nem ismerték Jézust, történelmi magyarázatot próbáltak találni a teológiájára. Más szóval, aki a kereszténységét a keresztre feszítés utáni kinyilatkoztatásokra helyezte, történelmi magyarázatot keresett a hitének. De aki valóban ismerte Jézust, megtörte a kenyeret vele, és mondjuk a feleségével, abban talált értelmet, hogy ő is úgy evett, mint a többiek és ő is ugyanolyan férj volt.
A gnosztikusok elhatárolódtak a pálos keresztényektől – a „Krisztus Gyülekezetétől”, ahogy ismertek lettek. Míg Pál követőinek Jézus Isten volt, a gnosztikusoknak olyan vezető és tanár, akit az egy igaz Isten küldött az emberek felemelésére és megváltására. A legkorábbi „Nagyboldogasszony” hagyományok – azon gnosztikus hagyományok, amelyek Szűz Mária halálához kapcsolódnak – Jézust a Nagy Angyallal azonosították. A szöveg külön hangsúlyt fektet „a titkos és gyakran szótériológiai (azaz üdvösség) tudásra, és a közös gnosztikus teremtésmítoszra. Vagyis a gnosztikusok szerint Jézus nem csak egy tanár volt, hanem az ezoterikus vagy rejtett tudás tanára is. Néha a gnosztikusok Jézusra, mint Isten fiára utalnak, de az nem mindig egyértelmű, hogy számukra ő a szó szerinti fiú, vagy egy megvilágosodott lény, akinek az volt a feladata, hogy Isten gyermekeivé tegyen minket.
Annak ellenére, hogy az egyház megpróbálta elszigetelni, kigúnyolni, megölni a gnosztikusokat, és a könyveiket elégetni, sokat tudunk a gnoszticizmusról, főleg az 1945-ben Nag Hammadi-ban, Egyiptomban megtalált iratokból. A gnosztikusok a 4. században éltek és eltemették ezeket a könyveket, hogy elkerüljék az ortodoxia tüzét. Az újonnan felfedezett szöveg között van ötvenkét izgalmas, új írás, beleértve Tamás, Fülöp, Mária Magdaléna és Jézus evangéliumát. A kéziratokban vannak Jakabnak és Jánosnak tulajdonított titkos könyvek is. Ezen írások narratív szerkezete nem hasonlít a kanonikus evangéliumokra. A gnosztikus evangéliumok mondások, vagy hosszú elbeszélések – nincs történeti összetevőjük. Alapvetően Jézus tanításával foglalkoznak, nem a szolgálatával. A 4. században egyik írás sem került bele az Újszövetségbe, de történelmi tény, hogy ők egy fontos ágát képviselték a korai kereszténységnek.
Gnosztikus szempontból, mivel Jézus volt az „Isten Fia” (azaz a régóta várt Messiás vagy „felkent”), minden lépésének kozmikus jelentősége volt. Ezt nem nehéz megérteni. Néhány intézkedés megmaradt a katolikus közösségben, például amelynek alapja az utolsó vacsora. Más szóval, a katolikusok úgy vélik, hogy ha valaki áldoz, a bor csodálatos módon átalakul Jézus vérévé, az ostya pedig a testévé. A lényeg, a lényeg, hogy Jézus közös étkezése tanítványaival kozmikus méretű lett, pusztán azért, mert ő Jézus. Ha a közös étkezés ilyen jelentős lehet, akkor mennyire fontos az, hogy kivel osztja meg az ágyát?
Egyszerűen fogalmazva, a gnosztikus keresztényeknek, különösen a valentiniánuszi csoportnak – a 2 századi vezetőjükről Velntinius-ról elnevezve (c. 100-c.160) – nem az Utolsó Vacsora vagy a keresztre feszítés volt Jézus életének legfontosabb eleme, hanem házassága Mária Magdalénával.
Részlet Simcha Jacobovici és Barrie Wilson „Az Elveszett Evangélium” című könyvéből.
Részlet a „Az Elveszett Evangélium” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:
