- Blog -
Megállítani a világot
Eltitkolt igazságok
2016-06-16
Amikor már megtanultál belépni a magasabb tudatosságba, képes leszel belépni az időtlenségbe, ahol majdnem minden, amit elképzelsz, megtapasztalhatóvá válik. A zen mesterek és harcos atléták mindig ezt csinálják. Ha már egyszer megtapasztaltad ezt az állapotot, szabadon visszatérhetsz oda. Lelked vágyik a szabadságra, és keresi azt, ha felkínálod neki...
Akik az álmaikban való utazást tagadják, azok az előző életükre való emlékezést is tagadják és a halál közeli megtapasztalásokat is. Aktív meditációban a testen kívüli tudat megtapasztalása számukra valóban egy fizikailag is lényeges megtapasztalásnak tekinthető, mert testük megtanul ellazulni és elengedni a kontrollt. Ahogy jobban elmélyednek ennek a tanulmányozásában és a meditáció alkalmazásában, mélyebb szinten megtapasztalják, hogy mit jelent az idő megállítása és az időtlenség, ami a fizikai testen kívül történik.
„Állítsd meg a világot” - ez volt Carlos Castaneda tanácsa csodálatra méltó könyvében, az „Utazás Ixtlandba” címűben, amely a mexikói yacqui sámánizmuson alapul. Nem azt mondja, hogy állítsuk meg az esőt, a szelet, vagy más erőket. Mi egyszerűn csak a saját magunk bevonódását állíthatjuk meg a fizikai világba, és a kuszaság szövevényes hálójába, és a zajba, melyek fokozatosan figyelmünkért küzdenek. Meditáció alatt megváltoztathatjuk az erre vonatkozó észleléseinket. Kikacsolhatjuk a külső zajokat és elérhetjük a bennünk lakozó lélek nyugalmát. Analitikus agyunkat alvás üzemmódba kapcsolhatjuk és használhatjuk szuper számítógépünket, ami a mi magasabb tudatunk.
A világ megállítása úgy, hogy egy testen kívüli időtlenség és egy áldott béke meditatív állapotába lépünk, nem könnyű mindannyiunknak. Nagyon sokan nehéznek találják a külső, zavaró tényezők kiiktatását. Ahhoz, hogy ez létrejöjjön, ellenőrzésed alatt kell tartanod fizikai érzékszerveidet. Mondhatjuk magunknak, hogy ne engedjük elterelni magunkat a ránk áramló képek sokaságától és a meglepő hangoktól, amelyek versenyeznek figyelmünkért. Ezt nem azért tesszük, hogy ne érintsen meg bennünket a körülöttünk lévő fizikai világ szépsége és nagyszerűsége, hanem azért, hogy figyelmünket egy magasabb tudatossági szintre tudjuk irányítani zavaró tényezők nélkül. A nárcisz szépsége és illata vagy akár egy parfümé is lebilincselő lehet. A gyerekek csevegése vagy szórakoztató, vagy idegesítő, de semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Vedd figyelembe, hogy nem fordítunk hátat a körülöttünk lévő világnak, csak igénybe vesszünk egy lélegzetnyi szünetet, hogy felfedezzük magasabb tudatosságunkat a korlátozott valóságon túl.
Maurice Merleau-Ponty, „Az Észlelés Fenomenológiája” című könyv szerzője a 20. század elején elsőként ír arról, hogy milyen szerepe van észlelésünknek világunk megformálásában. Azt tanácsolja, hogy szelektíven zárjuk le az azonnali világ szenzori tudatosságát. A bölcs ezt úgy teszi meg, hogy elhagyja a hétköznapi világot és belép egy nem hétköznapi valóságba. Az agy így többé nem érzékeli a megszokott módon a szaglást, az érintést, a hallást, vagy a látást. Ez leginkább az alváshoz hasonlít, és nem reagál a szobában lévő szagokra vagy hangokra. A hétköznapi világ olyan, mint egy turmixgép, ami mindent bekebelez, és össze-vissza forgat. Ledarál és kiköp saját kénye-kedve szerint. Meg kell tanulnod kontroll alatt tartanod érzékelő tudatosságodat, ha ki akarod használni a pillanatot és valami mélyebbet akarsz megtapasztalni.
Ha belegondolsz, rájössz, hogy már most képes vagy kiiktatni a zavaró tényezőket, és szelektíven fókuszálni, hogy elérd a tudatosság más szintjét. Megtapasztalhattad ezt már gyerekként például a kosárlabdapályán, ahol kiiktattál mindent, amikor hozzád került a labda. Talán még azt is föl tudod idézni, hogy hogyan lassítottad le a labda száguldását lelki szemeid előtt. Sztár atléták gyakran írják le ezt a lassított felvételű érzékelést a „zónában levés” kifejezéssel. A legjobbak szintén ezt teszik. Más atlétákat is, ahogy azt John Jerome, „Az idő édes Pontja” című könyvében leírja. Ez hozza létre az időtlenséget, vagy állítja meg az időt.
Vagy talán voltál már egy zsúfolt, zajos szobában, ahol képes voltál megszabadulni az összes rád zúduló zajtól, és csak egyetlen hangra figyeltél a tömegben. Ezt én egy étkezőben tapasztaltam meg Oregonban a Kereskedelmi Kamara vacsoráján. Rájöttem, hogy az összes felesleges hangot ki tudom iktatni és csak egyet hallok. Rájöttem, hogy ebben az emelkedett tudatállapotban képes vagyok a figyelmemet fókuszálni és képes vagyok arra, hogy minden lassított felvételként mozogjon. Ha csak egy kicsit is kevésbé fókuszáltam, a hangok visszatértek és a mozgás újból felgyorsult. Ez egy titokzatos megtapasztalás volt, de egy olyan, amit te is megismerhetsz. Ha jól csinálod, képes leszel tömegben meditálni, vagy akár üvöltő kürtök és szirénák mellett is. Megtanulhatsz nyitott szemmel meditálni, vagy zárt szemmel. A gyakorlat képessé tesz arra, hogy bárhol meditálj és gyorsan elérd a magasabb tudatállapotot. Ez csupán a szelektív észlelésed túlterheltségének kontrollálásán múlik. Ez állítja meg a világot.
Amikor már megtanultál belépni a magasabb tudatosságba, képes leszel belépni az időtlenségbe, ahol majdnem minden, amit elképzelsz, megtapasztalhatóvá válik. A zen mesterek és harcos atléták mindig ezt csinálják. Dan Millman, az egykori olimpiai atléta kitűnő könyvében, „A Harcos Atléta” címűben, amely később „A Belső Atléta” címmel jelent meg újból, írt erről a harcművészeti megközelítésről, amely segítségével elérhető a tudat magasabb állapota.
Az első dolog, amikor meg akarod állítani a világot, az, hogy kontrolláld fizikai testedet és elérd a belső béke és nyugalom helyét. Némi gyakorlással erre mindenki képes. Ennek a fejezetnek a végén lévő gyakorlat segíteni fog ebben. Ha már egyszer megtapasztaltad ezt az állapotot, szabadon visszatérhetsz oda. Lelked vágyik a szabadságra, és keresi azt, ha felkínálod neki.
Részlet Von Braschler „Az Időutazás 7 Titka” című könyvéből.
Kapcsolódó cikk:
„Tudatosság az álmainkban”
Részlet a „Az időutazás 7 titka” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:
