- Blog -
Hamis személyiségek
Eltitkolt igazságok
2016-05-29
Hogy elszakítsanak bennünket az igazi Tudat állapotától, arra a leghatékonyabb módszer az, ha hamis identitást adnak nekünk. Ez a hamis személyiség az, hogy azonosítjuk magunkat a testünkkel. Az első fő trükk a virtuális valósági légyfogóval az, amikor megtanítanak minket belenézni a tükörbe, és a tükörképet úgy fogadni, hogy „én” vagy „ki vagyok”. Ezt nevezik „öntudatnak”, de a gondok ott kezdődnek, ha mindössze ezzel azonosítjuk magunkat...
A virtuális valósági rabszolgák minden nemzedéke azt tanítja meg a gyermekeinek, hogy vegyék fel ezt a hamis identitást, mert ez nagyon fontos az Elme „élethosszig” szolgálatához – és a bennünket az Elmén keresztül manipuláló reptiliánok szolgálatához. Amit a tükörben látunk, az nem „mi magunk” vagyunk, vagy „ki vagyunk”, hanem csak az eszköz, ami lehetővé teszi ennek a virtuális valósági univerzumnak a megtapasztalását. Ha azonosítjuk a test-számítógépet azzal, hogy mi vagyunk, azzal felvesszük a hamis személyiséget, ami rabszolgaságba visz élethossziglan. Az önazonosításnak a test-számítógépre összpontosítása a tudatunkat a virtuális valóság ötérzékes birodalmába vonja, és eltereli az igazi és végtelen mivoltunktól... a Tudattól. Ilyenkor elvész a Tudat és a test-érzékek közötti egyensúly, és abban az állapotban élünk, mit úgy neveznek, hogy „test-valóság”. Kiskorunktól kezdve az ötérzékes „világ” lesz öntudatunk és az érzékelésünk ura. Ha ez történik, akkor a Mátrix megszerzett bennünket magának. Mi vagyunk a Tudat végtelen óceánja, de ha egyedül csak a test-számítógéppel azonosítjuk magunkat, akkor az önérzékelésünk olyan lesz, mint a vízcseppé – elszakított, „erőtlen” „kis én”. Amikor ez történik, Charlie Smithnek vagy Jennifer Jonesnak tekintjük magunkat, akkor az érzékelésünk, hogy kik vagyunk és mire vagyunk képesek, egy életre belesüllyed a rövidlátásba, ami csak a korlátozottságokat veszi észre, nem pedig a végtelen lehetőségeket, csak a megosztottságot, nem pedig a mindennek Egy voltát. Ha visszamegyünk Albert Einstein szavaihoz, láthatjuk, hogy mennyire találóak a virtuális valóságra, amit megélünk. Einstein azt mondta:
Az „ember” … megtapasztalja, hogy ő maga, a gondolatai és az érzelmei elkülönülnek a többitől, ez a tudatának egyfajta optikai csalódása. Ez a tévedés egyfajta börtön számunkra, beleszorít bennünket a személyes vágyainkba és a hozzánk legközelebb eső emberek iránti érzelmekbe.
Ez az elkülönültségi érzet abból ered, hogy elveszítjük a kapcsolatot a végtelennel és az egységgel - A Tudattal – és az Elme virtuális valósági illúziójába zuhanunk. Ez az érzékelésünket elszigeteltségi s elkülönültségi érzetbe zárja, amire csak ráerősít a hit az időben, a térben, a múltban, a jelenben, és a jövőben, noha azok mind csak illúziók a virtuális valósági „szoftverbe” programozva. Einstein is azt mondta: „Az kell legyen a feladatunk, hogy kiszabadítsuk magunkat ebből a börtönből azzal, hogy kiszélesítjük az együttérzésünket minden élőlény átölelésére és a természet teljességének szépségére.” Az én szemszögemből ezt így fogalmaznám meg:
Tudatossá kell válnunk, és ki kell szabadítanunk magunkat az elme illúzióiból. Minden más abból következik majd.
Részlet David Icke „Ébred már az oroszlán – Emberi faj emelkedj fel” című könyvéből.
Részlet a „Emberi faj emelkedj fel” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:
