- Blog -
A lelkesedés hatalma
Pozitív gondolkodás
2016-05-18
Voltaire szerint az ember egy olyan tűzhely, mely meleg ugyan, de soha nem főz semmit. Harold Blake ezt azzal toldotta meg, hogy a legtöbb ember minden hév nélkül, langyosan vonszolja magát egyik teendőjétől a másikig, ami a langymeleghez elég ugyan, de ahhoz édeskevés, hogy sütni is lehessen vele valamit. Csodálatos dolgok történnek, ha valakit elkap a hév, és az illető főzni kezd...
Egy este a metrón, hazafelé tartva elnéztem az emberek arcát. Csupa gondterhelt, fásult és boldogtalan arc. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány emberről sugárzott pozitív hozzáállás és életkedv. Legtöbbjük szó nélkül beletörődik ebbe az unalmas életbe ahelyett, hogy egy jobbért küzdene. Elhiszik, hogy nem is érdemelnek ennél jobbat.
És akkor ráébredtem, hogy földi létünk során az a legfontosabb, hogy a lelkesedés és életkedv erejével legyőzzük a középszerűséget. Ráeszméltem, az a legfontosabb, hogy a lelkesedés és életkedv kreatív energiáit, melyek mindannyiunk lelkében ott rejtőznek, felszínre hozzuk....
...Igen a lelkesedés megváltoztatja a sorsunkat, ez jelenti a valódi választóvonalat a bukás és a siker között.
Miközben évekig figyeltem és elemeztem az emberek sorsát, meggyőződtem arról, hogy a sikeres embereket, akik szinte mindent elértek, kivétel nélkül a lelkesedés hajtja.
Azok az emberek, akik a legtöbbet hozták ki az életükből, akik megközelítették az emberi létezés teljességét mindazzal a jóval és rosszal együtt, amivel az élet jár, nos ezek az emberek még a kétségbeejtő pillanatokban is bizakodó és lelkes attitűddel álltak az élethez. Ezért itt az ideje olyan módszereket javasolni, amelyek fejlesztik, fenntartják ezt a hatalmas és értékes motiválóerőt.
A lelkesedés valójában választóvonalat jelent. Sorsunk választóvonalát. Vegyük például napjaink két alapvető embertípusát, és a köztük lévő hatalmas különbséget. Az egyik csoport csupa optimista, mosolygós és reményteli emberekből áll. Ők hisznek valamiben, dinamikusak és hozzák az eseményeket, megmozgatják a világot, mindig a közösség boldogulásán iparkodnak, új vállalkozásokat építenek, átalakítják a régi társadalmat, és remélhetőleg egy új világot teremtenek.
Ezekkel az emberekkel szemben a közöny terjesztői állnak, azok az úgynevezett lázadók, akik nemcsak a szüleikkel és tanítóikkal, hanem akár még a fodrászukkal szemben is dacoskodnak, szembeszegülnek. Az efféle embereknek nincs erejük, vagy lusták ahhoz, hogy felfedezzék és kijavítsák a hibákat, és jobbá tegyék a világot. Ehelyett kisded, színpadias kis játékokba kezdenek, hogy magukat keménynek mutathassák. A zavaros gondolataik végeredményben az önfelmentést szolgálják és a semmi oltára előtt áldoznak. A lelkesedés soha nem volt az élettagadó szellemiség része.
Tehát meg kell tanulnunk, hogy hogyan hasznosítsuk a lelkesedést azért, hogy az emberiség izgalmas és kreatív csoportjába, a teljesítők közé tartozzunk. Ők egyetértenek abban, hogy a lelkesedés a személyiség megfizethetetlen része, ami segít elérni a boldogságot és az önbeteljesedést.
„A titok a lelkesedésben rejlik. A lelkesedést a szakmai képességek elé helyezem, mert még annál is fontosabb. Akikből hiányzik a lelkesedés, azok képtelenek arra az önuralomra és erőfeszítésre, ami a profi teljesítményhez nélkülözhetetlen. A lelkesedés ugyanis az a dinamikus hajtóerő, ami állandóan a cél felé visz bennünket” - Sir Edward V. Appleton
Voltaire szerint az ember egy olyan tűzhely, mely meleg ugyan, de soha nem főz semmit. Harold Blake ezt azzal toldotta meg, hogy a legtöbb ember minden hév nélkül, langyosan vonszolja magát egyik teendőjétől a másikig, ami a langymeleghez elég ugyan, de ahhoz édeskevés, hogy sütni is lehessen vele valamit. Csodálatos dolgok történnek, ha valakit elkap a hév, és az illető főzni kezd.
Milyen találó leírása ez annak, amikor a tehetség önmagában kevés, erőtlen, nem társul mellé teremtő energia, míg a lelkesedés tüze forrásba nem hozza. Hát nincs itt az ideje, hogy véget vessünk a lassú párolódásnak, és mi is lángra kapjunk? Az a mentális és szellemi izzás, amit a lelkesedés teremt, kiégetheti a fásult, korhadt személyiségjegyeket, és felszabadíthatja az eddig csak lappangó, nem sejtett minőségi energiákat.
„Lépj túl a langyosságon, és juss el az izzásig, ahol meglátod azt a tehetséget és energiát, amiről addig nem is tudtad, hogy birtokodban van.”
A legtöbb kiemelkedő eredményhez a nagy esélyeknél többre van szükség. Minden vállalkozás kezdeténél kivétel nélkül ott vannak az úgynevezett negativisták, akik falra festik az ördögöt, akik hallatlan szorgalommal gyűjtik össze és sorakoztatják fel érveiket azon vissza-visszatérő vezérszólamuk alátámasztására, hogy „ezt nem lehet megcsinálni”. A pesszimisták görcsösen azon buzgólkodnak, hogy szemünkbe vághassák: „Én előre megmondtam.”
Ők persze ritkán vagy inkább sosem konstruktívak, ezért abban reménykednek, hogy Te sem leszel az.
„A lelkesedés rajongás, egyfajta hit, ami szikrájával fellobbantja a tüzet.” - George Matthew Adams
Szükségesnek tartom leszögezni, hogy a lelkesedés speciális módon kapcsolódik ehhez a lángoláshoz. Ez a lángolás kontroll alatt van, és csak ezt a kontrollált tüzet vehetjük számításba ahhoz, hogy energiát adjon, hogy termelésre tudjuk fogni.
A lelkesedés világa nyugodt, hidegvérű és rugalmas állapotot jelent. A nagy és mélyreható gondolatokhoz nyugalomra és megfontoltságra van szükség.
A folyamat a következő: a lelkesedés tüzet gyújt az emberben, de ezt az embernek kordában kell tartani azért, hogy a végén nehogy az ötlet zárjon kordába minket, azaz nehogy a rabjaivá váljunk. Soha ne hagyjuk, hogy egy terv iránti rajongásunk megszökjön az alapos helyzetmegítélés és az ok- okozati összefüggések elemző tekintete elől. A kontrollálatlanul lobogó erő pusztít, a kontrollált teremt.
Részlet Norman Vincent Peale „A Pozitív Gondolkodás Ereje” című könyvéből.
Részlet a „A pozitív gondolkodás ereje” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:
