- Blog -
Káldeus Mágia - Sumírok és a Turáni népek hitvilága
Misztikus vallástörténet
2022-11-12
Lenormant azok közül a tudósok közül való, akik a mezopotámiai régészet, az ősi népek (sumér és akkád) és nyelvek úttörő kutatói voltak. Az ő korában, a 19. század utolsó harmadában még nem titkolták el, hogy a nagy ókori kultúrák eredete az úgynevezett turáni népeknél található meg. Mint írja: „Úgy vélem, döntő bizonyítékok vannak arra, hogy Babilónia és Káldea földjének első civilizált lakói, még Nimród kusitái előtt, turáni fajú nép volt.
Bíró Lajos ajánlója:
François Lenormant (Párizs, 1837. január 17. - Párizs, 1883. december 10.) francia archeológus 1867-ben kezdett el asszirológiával foglalkozni. Előbb az akadémia alkönyvtárnoka volt, majd 1874-ben a nemzeti könyvtárban az archeológia tanára lett.
A La Magie chez Les Chaldeens (A káldeusok mágiája) 1874 őszén jelent meg. Megelőzte ezt a Les Premieres Civilizations (Az első civilizációk), majd 1875-ben szorosan követte a La Divination et la Science des Présages (A jóslás és az előjelek tudománya) című könyve. Mindezek a művek az ősi mezopotámiai gondolkodás kifejtésével foglalkoznak, az ékírásos szövegek alapján.
A káldeus mágia lényegét az egyiptomi, méd, turáni, finn és sumér-akkád mágiával, mitológiákkal, vallásokkal való összehasonlítások összefüggéseiben mutatja be. Részben ez teszi Lenormant életművét felbecsülhetetlen értékű és lenyűgöző forrássá. Marton Veronika eképpen méltatta Lenormant munkásságát és érdemeit:
„François Lenormant (1837-1883), a Francia Nemzeti Könyvtár régészeti tanszékének professzora, a Francia Akadémia tagja készítette el az első összefüggő, rendszerezett sumir nyelvtant. Természetszerűleg felhasználta hozzá az előkerült kétnyelvű táblákat. E táblák az asszír fordítással együtt sumir szavakat és önálló szóként is használt toldalékokat tartalmazták. (…) Emellett észrevette, hogy a sumirok és a turáni népek hitvilága azonos alapokon nyugszik. (A magyar vonatkozását majd Varga Zsigmond, református teológia-professzor bizonyítja Az ötezer év távolából c. könyvében.)
Lenormant kutatási eredményeit 1902-ben, Berlinben tartott előadásában…Friedrich Delitzsch fényesen igazolta. Tárgyi emlékek alapján bizonyította, hogy a világ teremtésének története, a Vízözön, a bűnbeesés és számos más hitrege a sumiroktól származik, a szemita babilóni-asszírok tőlük vették át, s onnan a zsidókon keresztül jutott a keresztényekhez.
Lenormant bevallja, hogy állításait sokkal jobban alá tudná támasztani, ha a magyar nyelvtudása nem lenne oly fogyatékos. Korai halála megakadályozta, hogy jobban megismerje, és a sumerológiai kutatásaihoz alaposabban felhasználja nyelvünket anélkül, hogy magyar barátja és tudós-munkatársa, Galgóczy János, a nemzetközileg elismert amatőr-sumerológus nyelvismeretét igénybe vette volna. Nemsokkal a halála előtt harmadszor is Budapesten járt, hogy magyar nyelvtudását gyarapítsa. Elvesztése nemcsak a Halévy-elmélet ellenzőinek táborát gyengítette, hanem a magyar nyelvtudománynak is óriási veszteséget jelentett. Utána alig akadt külföldi, aki a sumir-magyar nyelvi és műveltségi leszármazás mellett oly felkészülten és tárgyilagosan kiállt volna. Néhány magyar tudós, Nagy Géza (1855-1915), régész, néprajzos, az MTA levelező tagja, Ribáry Ferenc (1827-1880), történész, Mátyás Flórián (1818-1904), történész, nyelvész az MTA tagja, és Galgóczy János (1838-1920) közíró és mások, ha megtették, az MTA-t és magyar tudományos életet uraló finnugristák részéről teljes elutasításban részesültek.”
Lenormant tehát azok közül a tudósok közül való, akik a mezopotámiai régészet, az ősi népek (sumér és akkád) és nyelvek úttörő kutatói voltak. Az ő korában, a 19. század utolsó harmadában még nem titkolták el, hogy a nagy ókori kultúrák eredete az úgynevezett turáni népeknél található meg. Mint írja: „Úgy vélem, döntő bizonyítékok vannak arra, hogy Babilónia és Káldea földjének első civilizált lakói, még Nimród kusitái előtt, turáni fajú nép volt, mely szorosabb kapcsolatban állt az ugor-finnekkel, mint a tatárokkal… A termékeny síkságokon, ahol letelepedtek, földműveléssel és mezőgazdasággal foglalkoztak; városokat építettek, földet műveltek, öntözést terveztek és gyakorolták az ilyen életmód által megkövetelt összes mesterséget. Így rendelkeztek egy szabályos, csak rájuk jellemző civilizációval, amely spontán módon alakult ki közöttük, mielőtt bármilyen kusita, szemita vagy árja hatás érezhetővé vált volna körükben.” (30. fejezet) Az író hosszú fejezetekben (pl. 21-23.) bizonyítja az „akkád-altaji” nyelvrokonságot. Könyvéből kiderül, hogy a sumér nyelvet és népet még nem különítették el akkoriban határozottan az akkád nyelvtől és néptől. Ezért ne lepődjünk meg azon, hogy Lenormant sokszor sumér szavakra hivatkozott, mert azokat is akkádoknak tartotta. Tehát nála az „akkád” tulajdonképpen „sumér” jelentésű. Bár vannak olyan akkádnak tartott alapszavak is, amelyek megvannak a magyarban és a magyarral rokon más nyelvekben is. Ilyen szó pl. az akkád qat, ami a magyar kéz, cseremisz ket, mordvin ked, vogul kat, osztják ket, stb. rokona. Ráadásul olyan magyar szavak bokrába tartozik a kéz, mint a kettő, két, kés, kasza, kesztyű.
Még egy érdekesség: az akkád népnév jelentése „hegy” volt (lásd a „Függelék”-et sumérról és akkádról) amit a mi akad, akadály szavaink őrizhettek meg.
Lenormant és kutatótársai ugyanazt a fontos tényt bizonyították, mint például később a magyar Varga Zsigmond professzor (Az ősmagyar mitológia szumír és ural-altáji öröksége, 1956) vagy Mario Alinei olasz nyelvészprofesszor (Etrusco: una forma arcaica di ungherese, 2003 - Az etruszk a magyar egy archaikus formája) hogy az „ural-altáji”-nak nevezett nyelvcsaládba sorolt nyelvek és népek - a magyarok, finnugorok és türkök - az ókori Közel-Kelet és a Mediterráneum őslakói voltak, akik megelőzték a szemita és indoeurópai népeket. Legutóbb Simo Parpola finn professzor, asszirológus egyetemi tanár hatalmas sumér etimológiai szótárában (Etymological Dictionary of the Sumerian Language, 1-3 kötet, közel 1400 oldal) bizonyította többek közt a sumér - magyar - finn nyelvrokonságot. Lenormantnak is főleg a finn és káldeus mitológia hasonlósága tűnt fel, nem véletlenül.
Dr. Márki Sándor egyetemi tanár Az ókor története című nagy művében (Budapest, 1912) az első fejezet a turániakról szól, főképpen a sumérokról, akiket turáni rokonainknak tekinteni akkoriban még evidencia volt. Márki említi Eridut, mint a „Föld (a világ) közepé”-t, a sumérok legősibb és legszentebb városát, amelynek neve a magyar ered, eredet, eredő szavakkal lehet kapcsolatban. Eridut, az eredet városát még szabírok, azaz őseink alapították. Eridu istene volt a könyvben gyakran említett Ea, a vizek és a varázslat ősi, jóindulatú ura.
Néhány más példát is bemutatok arról, hogy hogyan is élnek tovább nyelvünkben és műveltségünkben a mezopotámiai hagyományok, például a szellemvilág egyes lényeinek nevei.
Lenormant a második fejezetben írja, hogy a démonok általános neve Utuq volt, „amely a turáni akkád nyelvből a sémi-asszír nyelvbe került át.” E név maradt fenn a magyar átok szóban. Az átok, az átkozás, mint rontó varázsige nyilvánvalóan démonokat, gonosz szellemeket „mozgósít.” Néphitünk megőrizte, hogy hét mennyei és hét alvilági, „földalatti” szféra létezik, ami egyezik az ősi mezopotámiai-babiloni világképpel, világfelfogással. Míg az isteneket egész számokkal jelképezték - így például Anu égisten szent száma a hatvan volt -, a démonokhoz a törtek tartoztak, ami Utuq esetében az ½, azaz a fél volt, ami a fél, félelem szavaink eredetét jól megmagyarázza. Ráolvasóink ugyanúgy sivár, kietlen helyekre küldik el a gonosz szellemeket, mint a káldeus ráolvasók, hiszen azokat, a rontás szellemeit olyan helyekről is származtatták.
Lenormant a 9. fejezetben említi Nergal-nak, az alsó világ (pokol) urának feleségét, Laz-ot. A Mitológiai enciklopédia szerint Nergal küldi a dögvészt és a lázat az emberekre. Vagyis láz szavunk eredeti a pokol úrnőjének a nevét őrzi ezek szerint.
Őstörténeti szempontból még kiemelendő, hogy a Biblia káldeusokra utal a kasdim név alatt, ami a mi ősi törzsnevünkre, a Keszi-re vezethető vissza, hiszen ez létezett Keszed és Kézd alakban is.
Sajnos a 19. századi nagy felfedezések eredményeinek lényegét, a sumérok és a „turániak” rokonságát a 20. században már a hivatalos nyelvészek, régészek, történészek valószínűleg politikai okból elhallgatták - tisztelet a ritka kivételeknek, akik szembe mertek menni a „fősodor”-ral, mint az említett Mario Alinei például. Meg sem említik pl. Subartu őslakóit, Észak-Mezopotámia ősnépét: a szabirokat. A ragozó nyelvű sumérokat éppúgy, miként az etruszkokat rokontalan, ismeretlen eredetű népekké nyilvánították. Mert kínos lett számukra, hogy a világ legősibb kultúrnépei az úgynevezett „ural-altáji” vagy turáni népek voltak (a magyarok, türkök és finnugorok elődei) és csak utánuk jelentek meg a szemita és indoeurópai népek a történelemben. Így sajnos Lenormant kívánsága (a 18. fejezet végén írt róla), hogy helyet kellene biztosítani a civilizáció történetében a turáni népfajnak, annak korai káldeai jelenléte miatt, mindmáig nem teljesült, a történelmi igazság, a tények tudományellenes elhallgatása miatt.
Részlet a „Káldeus mágia” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:
