- Blog -
Empata vagy?
Önfejlesztés
2021-10-30
Most azt szeretném vizsgálat alá venni, milyen hatással van az életre, ha valaki ezen öt tulajdonsággal születik. Alább egy lista található ezekről, illetve a módokról, ahogyan megjelennek az életünkben, beleértve a különböző személyiségjegyeket, beilleszkedési viselkedést, tapasztalásokat, öngondoskodási stratégiákat, megküzdési mechanizmusokat, amelyek saját személyes érésünk és fejlődésünk során alakulnak ki.
Most azt szeretném vizsgálat alá venni, milyen hatással van az életre, ha valaki ezen öt tulajdonsággal születik. Alább egy lista található ezekről, illetve a módokról, ahogyan megjelennek az életünkben, beleértve a különböző személyiségjegyeket, beilleszkedési viselkedést, tapasztalásokat, öngondoskodási stratégiákat, megküzdési mechanizmusokat, amelyek saját személyes érésünk és fejlődésünk során alakulnak ki. Emlékezz, amíg tudatosan meg nem barátkoztál empatikus természeteddel, nagy valószínűséggel ezen aspektusok egészségtelen oldalával találkozol, tehát, az alább szereplő pontok többnyire olyasmik, amelyeket egészségtelen következménynek vagy viselkedésnek lehetne gondolni!
Arra kérlek, hogy használd ezt ellenőrző listának, hogy megtudd, mennyi tulajdonsággal tudsz azonosulni!
Az öt empata-tulajdonság jellegzetességei
1. Képesség a más lények energiájával való egyesülésre, annak befogadására, amelyhez nagyon nyitott személyes energiamező (avagy energiatartály) szolgál alapul.
Nem tudjuk eldönteni, hol érünk véget mi, és hol kezdődik a másik személy.
Magunkra vesszük mások személyiségjegyeit és jellemét, például politikai nézeteit, alvásszokásait, kedvenc tévéműsorait, ételeit, szabadidős elfoglaltságait stb.
Nehezünkre esik a határok megvonása és fenntartása.
Elveszítjük önmagunkat a párkapcsolatokban.
Nehezünkre esik nemet mondani és állandóságot fenntartani; ha valaki nem hagy nyugtot vagy többször kér, beadjuk a derekunkat.
Kapcsolatfüggők vagyunk.
Nehezen állunk ki önmagunkért.
Felelősnek érezzük magunkat mások érzelmeiért.
Nehezen hozunk döntéseket, mert nem világos számunkra, mit is akarunk valójában, és nem tudjuk azt megkülönböztetni attól, amit mindenki más akar vagy vár tőlünk.
Felelősnek érezzük magunkat mások problémáinak megoldásáért.
Azt hisszük, mások érzelmei a mieink is; annyira erősen átéljük őket, hogy már a sajátunknak gondoljuk azokat.
Nehezen tudjuk megállapítani, mi a miénk és mi nem az – mit érzünk, gondolunk, vágyunk, kedvelünk, utálunk stb.
Problémát jelent az önazonosság, önmagunk meghatározása, gyakran keresünk igazolást önmagunkon kívül, másokra (a párunkra, a szüleinkre, a főnökünkre stb.) hagyatkozva.
Hajlamosak vagyunk függővé válni.
Túlzottan együttérzők vagyunk, erősen azonosulunk mások problémáival, s ezért például kifogásokat, magyarázatokat gyártunk, túl sokáig maradunk a káros párkapcsolatban.
Nehezen tartjuk a lépést a kapcsolatokban, gyakran túl hamar válunk túl intimmé, mivel érzékenységünk és intuícióink miatt könnyedén észrevesszük mások érzéseit. Természetes vágyunk és képességünk egybeolvadni másokkal, mély kapcsolatot alakítani ki velük.
Drasztikus hangulatingadozásaink vannak, de csak azért, mert tudattalanul magunkra vesszük mások érzelmeit, s azokat közvetítjük a többi ember felé.
Roppant intuitívak vagyunk, amellyel gyakran megrémítjük a barátainkat és családtagjainkat – pontosan tudjuk, mit éreznek vagy gondolnak.
Egybeolvadási képességünk tökéletes terapeutává, tanácsadóvá, gyógyítóvá stb. tesz, de közben elővigyázatosnak kell lennünk, szem előtt kell tartanunk, mi a sajátunk és mi nem; tehát, a mások problémái nem temethetnek maguk alá, nem kell azokat is magunkkal cipelnünk.
2. Roppant érzékeny idegrendszerrel születtünk.
A nagy tömegek és a nyilvános helyek túl sok ingert jelentenek, jobban szeretjük a kisebb csoportokat és az intimebb közegeket.
Nem szeretjük a kiabálást, a hangos vagy ismétlődő, fülsértő zajokat.
Különösen érzékenyek vagyunk a szagokra, hangokra, ízekre, még bizonyos anyagok tapintására és a fényre is.
Érzékenyen érint bennünket az erőszak és az általános káosz.
Gyakran érzékenyek vagyunk az alkoholra, gyógyszerekre vagy más tudat- és testmódosító anyagokra. Az is előfordulhat, hogy a testünk épp ellenkezőleg reagál, mint ahogy a szer hatása szerint kellene.
Kerüljük az érzelmi feszültségeket, durva, erőszakos, háborús jeleneteket ábrázoló tévéműsorokat és filmeket.
Nagy tömegben gyakran tapasztalunk magunkon hangulatingadozást, morcossá, ingerültté, szorongóvá vagy kimerültté válhatunk.
(Tudatosan vagy tudattalanul) emlékszünk a lélekformánkra, gyakran nehezünkre esik alkalmazkodni a „földi” valósághoz. Emiatt álmodozóknak, különcnek vagy furcsának tűnhetünk.
Könnyen maguk alá temetnek bennünket az információk, zajok, tömegek, érzelmek stb.
Különösen érzékenyek vagyunk a kegyetlenségre, erőszakos bűncselekményekre, szenvedésre, kínzásra; nehezen tudjuk feldolgozni azokat.
Amikor traumatikus, sérüléssel járó, sokkoló eseménynek vagyunk szemtanúi, az zsigeri és érzelmi reakciót vált ki a fizikai és az energetikus testünkből.
Nehezünkre esik a testünkben maradni, gyakran hagyjuk el azt a tudtunkon kívül is. Esetlegesen éveket tölthetünk a testünk részleges elhagyásával anélkül, hogy felfigyeltünk volna rá.
Nehézséget okozhat „teljesen önmagunknak” lennünk, s lazának maradnunk, amikor új emberekkel vagy társaságokkal találkozunk, mivel túlzottan érzékenyek vagyunk mások energiáira, és ez túl sok ingert jelent. A túlzott ingerek elől való menekülés jelentkezhet extrém szorongás, szociális különcségek vagy akár antiszociális viselkedés formájában is.
A természetben és a rendszeres, lehetőleg magányosan tett séták során megújulunk.
Nehezünkre eshet a koncentrálás, mivel a külvilág ingerei folyamatosan elterelik a figyelmünket.
Gyakran elbambulunk, ábrándozunk, alszunk, mintegy menekülve az intenzív ingerek elől.
Nem ritkán érzelmek széles skáláját éljük meg rövid idő alatt. Ezek néha a saját érzelmeink, néha másoktól átvett érzelmek.
Gyakran vagyunk fáradtak, különösen a társas interakciók után (legyen az munka vagy kikapcsolódás), esetleg megfelelő öngondoskodás, magányosan töltött idő, kikapcsolódás nélkül ez krónikus fáradtsághoz is vezethet.
Rendszeresen igényeljük az egyedül töltött időt, hogy kiengedhessük a gőzt, és ismét kapcsolatba kerüljünk a saját középpontunkkal.
Sokszor van szükségünk egyedüllétre vagy kikapcsolódásra azok után, hogy tömegben, nagyobb csoportban, esetleg családi vagy társas rendezvényeken voltunk.
Gyakran sírunk vagy éljük át erősen saját vagy mások érzelmeit.
Rendszeresen fordulunk különféle menekülési mechanizmusokhoz (akár függőségekhez), hogy némi nyugtot nyerjünk a világ nyüzsgése és a saját érzéseink elől.
Csendesnek, introvertáltnak, mélabúsnak, magányosnak, instabilnak, törékenynek vagy akár antiszociálisnak is tűnhetünk, mivel az ingerek folyton maguk alá gyűrnek bennünket, vagy mert időre van szükségünk elkülöníteni az energiamezőnkben a saját és a mások érzelmeit.
Sajnálatos módon számos empatát diagnosztizált félre a nyugati orvostudomány és pszichológia depressziósnak, bipolárisnak, agorafóbiásnak vagy hasonlónak, csak mert másképp nem tudták jellemezni azokat a tüneteket, amelyeket mi minden nap megélünk.
3. Érzékenység a bennünket körülvevő energiákra; a más élőlények energiamezőjében tárolt információk megérzésének, az azokhoz való hozzáférésnek a képessége.
Számos empatából lesz masszázs-terapeuta, energiagyógyász, médium, terapeuta, sámán, egészségügyi dolgozó, pap, tarot- vagy más jós, mert könnyedén és természetesen hangolódik rá a metafizikai és a láthatatlan síkokra. Az is előfordulhat, hogy ez nem jelentkezik ilyen szakmaként, hanem inkább abban a formában, hogy a barátaink mindig hozzánk fordulnak tanácsokért.
Fejlett megérzéseink és észlelési képességeink vannak, gyakran tapasztalunk pszichikus vagy paranormális jelenségeket, különösen kisgyerekkorban.
Jó hallgatóság vagyunk, mert az egész lényünkkel odafigyelünk a másikra, nem csak a fülünkkel. Átérző képességünk miatt vonzzuk magunkhoz az embereket, akik úgy érzik, megbízhatnak bennünk.
Sokszor már előre tudjuk, mi fog történni.
Gyakran történik meg velünk, hogy vadidegen személy az egész életét elmeséli nekünk például a bolti kasszánál várakozva.
A távolságnak nincs jelentősége, sokszor megérezzük, ha történik valami a szeretett személlyel. Ez néha előérzet formájában is jelentkezhet.
Természetes tehetségünk van a hazugságok észrevételére; szinte azonnal zsigeri viszolygást érzünk, ha hazug, hamis, álnok személlyel találkozunk. Ha elfojtjuk megérzésünket, vagy nem hallgatunk rá, ez a képesség eltűnhet.
Általában állatbarátok vagyunk, ugyanolyan könnyedén hangolódunk rá az állatok szükségleteire és érzéseire, mint az emberekére.
Beszélünk a kövekhez, fákhoz, növényekhez, madarakhoz, tündérekhez, vízfelületekhez, angyalokhoz – mindenhez, amelynek életereje van -, akár látható, akár láthatatlan.
Ösztönösen hozunk döntéseket, gyakran „érezzük meg” a megvásárolni kívánt tárgy (például ruhadarab vagy dísztárgy) energiáját, a meglátogatni kívánt hely, esemény vagy csoport erejét, a menüből rendelni kívánt ételt stb.
A sámánikus utazás, asztrálutazás, módosult tudatállapotok, dimenzióutazás stb. könnyen megy számunkra.
4. Nagy hangsúlyt fektetünk a kapcsolataink, a környezetünk, a saját energiamezőnk békéjére és harmóniájára.
Harmóniára törekszünk a párkapcsolatainkban és a környezetünkben, és rengeteg erőt szentelünk e harmónia megteremtésének és fenntartásának.
Békéltetők vagyunk.
Nem szeretünk konfrontálódni; ha túl intenzívvé válik a vita, akár le is blokkolhatunk.
Utálunk vitázni vagy vitának szemtanúja lenni.
Kerüljük a feszült vagy durva szituációkat, menekülünk az intenzívnek érzett helyzetekből.
Sok erőfeszítésre és motivációra van szükségünk ahhoz, hogy megbontsuk a nyugalmat, nem szeretjük a konfliktust és a súrlódásokat.
Az otthonunk az anyaméhünk, ahol megújulunk, pihenünk és feltöltődünk. Épp ezért nagyon fontos, hogy a környezetünket (beleértve az irodánkat, kocsinkat, udvarunkat stb.) békés és harmonikus rezgések járják át, amelyek megnyugtatják az idegrendszerünket.
Érzékenyek és roppant figyelmesek vagyunk a környezetünk energiáira. Ebbe beletartozik a bútorok és a dekorációk elrendezése, a zene, a hőmérséklet, a fény (napfény vagy mesterséges fény), az illatok, szövetek, színek stb. kiválasztása. Sokszor rendezzük át a környezetünket, hogy az egybevágjon az energetikai szükségleteinkkel, amely rendszeres és gyakori pakolásokban, dekorálásokban, festésben, takarításban és energetikai tisztításokban valósul meg.
Számunkra a szépség a harmónia egy formája; szeretjük ennek megfelelően módosítani a teret. Oltárokat dekorálunk és tervezünk, ruházatot választunk hozzá, minden tőlünk telhető módon megpróbáljuk környezetünket és életünket széppé (és ezáltal harmonikussá) varázsolni.
Vonzódunk a kreatív önkifejezési formákhoz: művészetekhez, zenéhez, tánchoz, barkácsoláshoz stb. – akár mi magunk foglalkozunk azokkal, akár csak csodáljuk őket (pl. kiállításokra, színházba, koncertekre járunk).
Nagyra értékeljük, és fantasztikusan ki tudunk bontakozni az együttműködő környezetben. A versenyhelyzetet furcsának és kimerítőnek találjuk.
5. Hatalmas, nyitott szív és szolgálatvágy
Gyakran helyezzük mások igényeit a sajátjaink elé.
Magunkkal törődünk a legkevesebbet, sajnálatos módon megvetjük vagy bagatellizáljuk saját igényeinket.
Gyakran vállalunk önkéntes munkát embereken, állatokon vagy a környezeten segítő szervezeteknél.
Mélyen felkavar a kevésbé szerencsések, a nehézségekkel küszködők sorsa, gyakran segítünk nekik és gondoskodunk róluk akár a saját kárunkra is (eladósodunk, nem foglalkozunk az alapvető igényeinkkel, elhanyagoljuk a párkapcsolatunkat stb.).
Sokszor találjuk magunkat ügyvédi szerepben, s különös módon a mély együttérzésünk miatt könnyebbnek találjuk másokat védelmezni, az ő szükségleteik mellett kiállni, mint a saját érdekünket képviselni.
Gyakran bizonyulunk bizalmasnak és naivnak, amely miatt rászedhetnek vagy kihasználhatnak bennünket.
Előnyben részesítjük a szolgálati munkákat, mint az ápoló, masszázs-terapeuta, tanácsadó, hivatali segítő, egészségügyi alkalmazott stb.
Túl gyakran mondunk igent, hogy aztán nehezünkre essen eleget tenni a kötelezettségeinknek a csekélyke szabadidőnkben.
Mindig másokra koncentrálunk, elnyomjuk vagy megtagadjuk a saját szükségleteinket, kimagyarázzuk, hogy miért nincs rájuk szükségünk, vagy azt érezzük, nem érdemeljük meg az elégedettséget. Áldozathozatal, önmegtagadás, mártírság válhat az életünk legfőbb mintázatává, ha nem vagyunk elég elővigyázatosak.
Kellemetlenül vagy kínosan érezhetjük magunkat, amikor reflektorfénybe kerülünk, gratulálnak nekünk vagy valamilyen elismerést kapunk, esetleg „túl sok” figyelem terelődik ránk. Ez különösen akkor igaz, ha már kódoltuk magunkba azt az üzenetet, hogy mindenki mást magunk elé kell helyeznünk.
Összezavarodunk, amikor a szívünkkel akarunk utat mutatni, de mások nem így működnek. Ettől leblokkolhatunk vagy megmerevedhetünk.
Gyakran találjuk magunkat mások érzelmi „szemeteseként”, zaklatnak bennünket a problémáikkal, vonzunk magunkhoz „energiavámpírokat”, ugyanis az emberek észreveszik, hogy nagy szívünk van, együttérzünk velük, segíteni akarunk rajtuk.
Világos, hogy ez az öt tulajdonság tucatnyi módon jelentkezhet az empata életében. A viselkedések és tapasztalások listája mindig fontos szerepet játszott a vendégeim és tanítványaim feleszméltetésében. Sokak számára ezek az élettapasztalatok még sosem voltak ilyen módon egy csokorba szedve, s megfogalmazódik bennük, hogy: „Nem vagyok egyedül! Ez tökéletesen illik rám! Hiszen semmi baj sincs velem!” S a leggyakoribb: „Nem vagyok bolond!”
Ahogyan az első fejezetben már írtam róla, egészséges útmutatás vagy tudatosság nélkül természetes módon folyamodunk küzdési mechanizmusokhoz, találkozunk kihívásokkal, egészségtelen önkifejezési formákkal. Ha valaminek nem vagyunk tudatában, nem is cselekedhetünk tudatosan. Ez nem azért van, mert „rosszak” lennénk, vagy valami borzalmas cselekedet miatt ez lenne a büntetésünk. Egyszerűen, ha nem ismerjük a mögöttes motivációkat, azok az árnyékból mindaddig irányítani fognak bennünket, amíg tudatukra nem ébredünk.
Ennek következtében gyakran az történik, hogy ezzel az öt tulajdonság egészségtelen aspektusával éljük az életünket, amely párkapcsolatfüggőség, önmagunk párkapcsolaton belül való elvesztése, mások iránti felelősségérzet, mások magunk elé helyezése, a határok megtartásának nehézsége, a valódi énünk elnyomása, saját szükségleteink megtagadása és folytonos kimerültség formájában jelentkezhet. A legtöbb empatának nincsenek olyan szülei, példaképei, tanítói, akik megmutathatták volna neki, hogyan kell együtt élni az érzékenységeikkel, vagy elmagyarázni nekik, mit is jelent empatának lenni, arról már nem is beszélve, hogyan fogadják azt el, fejlesszék tovább vagy tekintsenek rá eszközként. Csak miután felismertük és elfogadtuk empatikus természetünket, hozhatunk új, egészséges döntéseket, és kezdhetünk önmagunk ezen aspektusaira pozitív szemmel tekinteni.
Szóval empata vagy, vagy sem?
Mindezen felvezetés után a következők ellentmondásosak vagy meglepők lehetnek.
Empatának lenni nem sajátos diagnózis valamely egyedi kritériumsor mentén, amely egyértelműen megállapíthatja, hogy empata vagy-e vagy sem. A fenti öt tulajdonság megléte vagy hiánya nem feltétlenül tesz vagy nem tesz empatává. Mindegyik egy folytonosság részét képezi, nem minden empata mutatja ugyanazon tulajdonságokat ugyanolyan mértékekben. Egyes emberek bizonyos tapasztalásokat sokkal igazabbnak éreznek magukra, mint másokat. Mások számára teljes tulajdonság-sorozatok lehetnek lappangók vagy mélyen eltemetettek a tudatos vagy tudattalan élet-döntések során. Rengeteg zárkózott empata létezik, akik még csak most eszmélnek fel. Lehetnek köztük olyanok, akik most végig pillantanak ezen a listán, és kijelentik: „Ez badarság!” Aztán hat hónap múlva rájönnek, hogy „Istenem, ez végig igaz volt rám!”
Megértem, létezik bennünk emberi vágy a felcímkézésre és kategorizálásra. Szeretjük töltögetni a Cosmopolitan kérdőíveit, a falatnyi teszteket, amelyek alapján egyértelműen besorolhatjuk magunkat. Nem mondom, hogy ezek ostobaságok volnának – az emberben alapvető vágy tartozni valahová, és ezek a módszerek segítenek megérteni magunkat, azonosulnunk egy csoporttal. Bár a fenti lista használata erre csábíthat, az túl egyszerű eszköz lenne annak eldöntésére: „Igen, empata vagyok.” vagy „Nem, nem vagyok az.” Ennek ellenére azt hiszem, mégis roppant fontos volt közölnöm, mivel segítséget nyújt a jelenség –a sajátos rezgés vagy teljesség – energiamezőjének létrehozásában, s az adott személy meg tudja határozni benne a saját helyét, jobban megismeri önmagát, a motivációit, a lelki célját, esetleges sebeit. Hiába várnád, nem fogok kiértékelési táblákat adni, „ha ennyi kérdésre így és úgy válaszoltál, akkor ilyen és olyan mértékű empata vagy”.
Empatának lenni egy rezgésekkel bíró mező. Talán te még csak érteni és érezni kezded annak jelentőségét és rezgéseit, míg a legtöbben azonnal, mintegy megvilágosodásszerűen rádöbbennek: igen, igen, tudom, hogy igaz. Nekem most az a feladatom, hogy megpróbáljam közérthetően elmagyarázni a bonyolult ezoterikus koncepciót, s ezzel elültessem az emberekben az elképzelés magvát, akik aztán majd eldöntik, az rezonál-e velük vagy sem. Akkor aztán elhatározhatják, miként használják fel ezeket az ismereteiket. Minden ember döntését és útját tiszteletben tartom. Te is csak azt vedd át belőle, amely számodra megfelel.
A nagyobb képet nézve azt is tudom, hogy fejlődésünkkel a kollektív érzékenységeink is fokozódni fognak. A szív még új szűrő, amelyen keresztüláramlik az életünk összes döntése, értéke, tapasztalása, s új eszközökre, gondolkodásmódra – valójában teljes paradigmaváltásra – van szükségünk a változáson való áteséshez. S ugyan egyre nagyobb tudati és tudatossági szintre fejlődünk, ezek az érzékenységek nem számítanak újnak az emberi fejlődés történetében. Bizonyos szempontból ősi hagyományhoz, ősi bölcsességhez térünk vissza. Számos letűnt (és néhány ma is élő) kultúra kommunikált a láthatatlan síkokkal, testüket finomra hangolt eszközként használva gyakorlottan küldtek és fogadtak energiákat. S nagyra becsülték, tiszteletben tartották ezeket a képességet. Ezek a társadalmak tudták, hogyan éljenek egyensúlyban és harmóniában a természetes világgal; a vele való kapcsolatukat szentnek tartották, nem pedig uralni akarták. A mi evolúciónk arra irányul, hogy visszaszerezzük ezeknek az elveszett módszereknek némelyikét.
Függetlenül attól, milyen mértékben azonosulsz az empatasággal, a következő fejezetekben bemutatott eszközökre az egész világban nagy szükség van az emberiség fejlődése és a szívközpontú élet gyakorlata számára. Ez a könyv nem csak arról szól, hogy megértsd az empata énedet, hanem arról is, hogy felismerd, hol a helyed az emberi evolúció hatalmas folyamatában, s elfogadd azon döntésedet, amiért éppen most születtél erre a bolygóra. Ebből következik annak megértése, hogy az Új Föld egyik kiemelkedőben lévő vezetője vagy. Címkéktől függetlenül azért vagy itt, hogy emberi alakban is megtapasztald isteni voltodat, s hozzájárulj a bolygó és lakóinak fejlődéséhez.
Részlet a „Az empata kézikönyve” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:
