- Blog -
Attila sírja
Alternatív történelem
2019-01-11
Sötét éjszaka titkon temettetett el Attila, hogy senki ne tudná hol lenne teste elrejtve. Aludj „Isten ostora”, aludj észrevétlenül, járjon vihar és szellő sírod körül. A szobrot, melyet kiérdemeltél, a nemzet méltóságos óriás alakban meg fogja adni, kardodat és győzedelmi zászlódat teszi rá diszitvényül, és meg fog hajolni előtte tisztelet és rettegéssel...
Ha vizsgáljuk a krónikákat és legendákat, melyek Attiláról szólagaknak, vajmi sokszor és sokféleképen találkozunk a romboló, az alapító, a pokoli, a hittudós, az erényes s ki tudja hányféleképpen nevezett Attilával, a keresztyén világ lelkében ma is élő „Isten ostorával.” De hol van ő, a hunnok közös atyja és dicsősége? hol bolyong e hős szelleme? hol síroszlopa, mely megszenteli a tájékot? Ez óriásnak, kinek karja két nagy hadat zúzott semmivé, aki két római császárt tett hübérenczeivé, aki hetven feldúlt város romjain torozott áldomást — hasztalan igyekeztünk eddig megismerni sírhelyét!
Az „Attila-mondák” így írnak e nagy férfi haláláról: A hódítónak a 453-ki tél alatt, itáliai hadjáratából visszatérte után s azon pillanatban, midőn a keleti birodalom megrohanására készült, kedve kerekedett megházasodni - Ildikó szépsége által elragadtatva, őt ágyába vezette, hanem, midőn másnap sokáig meg nem jelent s halotti csend uralkodott a menyegzői teremben, az őrök betörték az ajtót, s urok helyén csak vértengerben úszó testet találtak, az ágy mellett ült az ifjú nő, fátyolába burkolva. Természetes volt-e ezen halál? A temetési gyászének hivatalos színben tüntette fel az eseményt és ragaszkodott ahhoz, hogy Attila halála természetesen történt, házassági gyönyöreinek közepette. Cassiodorus azt mondja krónikájában, hogy a hunnok királyát orra-vérének megeredése ölte meg. Marcellinus comes tőrszúrással öleti meg őt asszonyi kéz által, ez árnyalatot ismétli az alexandriai krónika. Jornandes Cassiodorus véleményén van stb. stb. Nem akarjuk itt a nagy férfiú halálozása körüli eseményeket adni, czélunk sírjának felkeresése.
Magyar hagyomány szerint Attila Tárnok völgyében van eltemetve! Tárnok völgye Fehérmegyében esik, kelet felől a Duna, éjszakról a Vértes-hegyek, délről síkság kerítik. Jornandes Attila sírhelyét a magyar hagyomány szerint a százhalmi (batai) nagyszerű hu temetőbe helyezi. Kézai mondja Attilát eltemették Béla, Kadocsa és a többi kapitányok mellé. Oláh Miklós írja: A hunnok vezére Keve a harczban elesvén, nagy pompával az országút mellett eltemették és kőoszlopot emeltek neki, mely helyet Keveházának, utóbb Keázónak neveztek stb. Ide temették Béla, Kadika stb. vezérek holt testét is. Attila eltemettetett azon helyre, hol e vezérek sírboltja volt, Keázó völgyében a kőoszlophoz közel, meghalt 454-ik évben.
Thuróczi írja: A Tárnok völgynél tartatott ütközetben a hunnok kapitánya Keve elesett, scytha szokás szerint az országút mellett eltemettetett, emlékül kőoszlopot állítottak azon helyre, melyet Keveházának neveztek. Időjártával Koázo, azaz Kajászó neve lett. Azután Kis-Mórnál volt ütközetben elestek a hunnok közül Béla, Keme és Kadika kapitányok, kiket ugyanazon helyre temettek, a hol Keve síroszlopa volt. 401. évben Attila lett a hunnusok királya és Sicambriában (Ó-Buda) lakott (Cap. XXII), midőn házastársul vette a baktriai király leányát Mikolt, a lakodalom ideje alatt háló szobájában azon új nő mellett orra vére eleredvén, meghalt s azon helyre temettetett, ahol Keve, Kadika sirhalma volt, stb.
Bonfinius írja: Attila eltemettetett azon helyen, hová azelőtt Béla és a többi scytha vezérek temettettek.
Heltai írja: Attila megfult Kr. sz. u. 445. évben, a Scythiából való kijövetel után 72 esztendővel, és herczegségének 44-ik évében; eltemették a többi kapitányok sírjába ahol emlékoszlopot emeltek stb.
Pethö Gergely írja: hogy Keve vezér a harczban elesett Potentiánál és eltemettetett a nagy járt út mellett s nevezték azon helyet Keveházának, máskép Keázonak, a Tárnok völgyénél; úgy oda temették Béla, Keme, Kadika vezéreket is, kik a további ütközetben elestek, utóbb Attilát is Keveházán temették el. Attila sírhelyét jővén keresni, hogy ezt feltalálhassuk, az előtte élt kapitányok temetkezés-helyeire kell áttérnünk.
Krónikáink általában azt írják, hogy Keme, Béla, és Kadocsa hun vezérek a rómaiakkal Tárnok völgyében Kr. sz. u. 377. évben megütközvén, itt harczban estek el és föllelt tetemeik szittya szokásként az országút mellett temettettek el, fölöttük oszlop emeltetvén.
Luczenbacher János (most dr. Érdy) a pogány magyar sírok fáradhatlan kutatójának 1847-ben sept. 2-án a magyar akadémia ülésén felolvasott nevezetesebb írók nyomán Attila sírja ügyére vonatkozó jelentése legszebben összefoglalván azt, mit előzményül mondanunk kellene, a történelmi részt illető sorait ide iktatjuk: A Duna és Tisza közötti, téreken mintegy 377. évben Kr. u. letelepült hunnok, azaz kunok, a magyarok vérrokoni, csatatérre riaszták fel az egész Pannóniát. Potentiana város vidéke volt a kunok és rómaiak közötti véres ütközetnek mezeje. Itt lakott Macrinus, vagy mint mások nevezik Matrinus, akkoron római igazgató Pannóniában, ki látván, miként tódul tartománya felé az ellenség özöne, megfélemlett és római segédhadakért folyamodott. A segedelmére jött veronai szász Detre Szászhalom körül ütötte fel táborát és míg a kunok hadakozásmódját nem ismerve, azt vette Macrinus igazgatóval tanácskozásba: túl a Dunán támadják-e meg az ellenséget, vagy hol és miként? azalatt éjre kelt az idő. „Most nyugalmasan tölthetjük az éjszakát, mondának a Potentiana körül táborozók, ellenségünket a Duna választja el tőlünk, azon át nem evezhetnek, mert hajóik nincsenek.”
A kun hadvezérek, kik vigyázó szemmel tarták ellenségeik mozdulatait, a tanyákon őrcsapatokat hagyva, csatarendbe állított fegyvereseikkel az éj csendében indultak felfelé a Duna innenső partján és megtöltött tömlők segedelmével Kelenföldnél kelvén át a Dunán, hogy Potentiana felé váltsanak utat. E város falai körött tábori sátorok valának felütve azok elfogadására, kik a városba nem fértek; a kun harczosok sötét éjben riaszták fel az e sátorok alatt mély álomba merült ellenséget. E véletlen éjjeli megrohanás nagy zavarba ejté a város falain kívül táborozó longobard, német és más csapatokat. Végnélküli öldöklés keletkezett. Mások a rohanó harcz között végveszélyt kiáltva, ide s oda kezdének széledezni, mások megzavarodva futásnak eredtenek és az öldöklő tolongás zavarában majd mind elhulltanak. Hajnalban a kunok, hogy az egész éjszakai fáradalmuk után megpihenjenek, a Dunáig nyúló Tárnokvölgyben telepedének le. A meghökkent Detre és Macrinus elhagyák a város falait, emez a városban rejtezett seregét, Detre pedig a Szászhalom alatt táborozó hadait inditá meg a kunok ellen és megújult a nap estig tartó vérengző viadal. Estalkot felé a kifáradt kunok harczot vesztve megfutamodának, átúsztak a Dunán és tanyáikra sietének vissza.
Detrét és Macrinust most azon kétes jövő gyötré: miként bosszulják majd meg a kunok új erővel a tárnokvölgyi új csatavesztést; azért másnap odahagyva Potentianát, az el nem hullott kevés számú sereggel Tuln város796 felé siettenek fel, hogy ott új haderőt gyűjtsenek. Alig vették észre a kunok, hogy az ellenség elhagyá táborhelyét, legott a tárnokvölgyi csatamezőre tértek ismét vissza; ott összeszedvén az elesett Keve kapitány és mindazon bajtársaik holttetemeit, kik e csatatéren hagyák el a világot, azokat a közút mellett, scytha szokás szerint, illő tisztelettel temették el, hol örök emlékül kőszobrot vagy oszlopot is emeltek, és azon helynek vidékeit Keveházának nevezték el. E nagyszerű temetés után ellenségeik nyomába sietének, kikkel Tuln városhoz közel, Zeiselmauer síkjain ereszkedének harczba, melyben Macrinus kardcsapás alatt esett el; a rendülhetlen bátorságú Detre pedig, ámbár kun nyíl repült homlokába és csúcsa bentörött, mégis bajnokul harczolt, még sokáig azután életben maradt és halhatatlan Detre nevét közmondatúvá tette. A kunok e heves és öldöklő csatákban megtörték az ellenhadak erejét és ezek vagy a harczmezőn hullottak el, vagy szaladásban keresve menedéket, futásnak indulának, csakhogy így is jobbára nyomon érte őket a halál és a kunok tökéletes diadalt nyertenek. Az e harczmezőn maradt vezérek tetemeit szintén a Tárnokvölgy fölötti temetőben, a már előbb emelt kőoszlop körül takarították el. Ez volt a kun temetőváros (Necropolis) vagy temetőhely és mint fölebb mondatott: egész környékével Keveházának hivaték; utóbb a kunokhoz állott halhatatlan szász Detrét, valamint a 454. évben élni megszűnt Attilát is szintén itt temették el.
Így adják elő krónikáink csaknem egyezöleg és régi magyar történetekre hivatkozva a pannoniai kun háborút, mely azért nevezetes; mert a 891. évben ide költözött magyarok mindazt elfoglalták egymásután, mit előbb véreik, a kunok birtanak. Ámde az a kérdés: érdemelnek-e krónikáink hitelt? E kérdésre nézve Pray György így nyilatkozik: „Ezen pannoniai kun háborúnak, úgymond, a külföldi irók előtt épen nincs történeti hitelessége, melynek valóságáról hazai íróink közül Bél világosan, Timon pedig homályosan kételkedik és méltán mert az azon kora görög és római írók, kik apróbb eseményeket is följegyeztek, e pannóniai kun csatákról még alkalmilag sem tesznek említést. Úgy látszik azonban, hogy e kun háborút még sem mondhatni egészen költeménynek." — Eddig Pray György.
Attiláról ír Idatius krónikairó, La-megoi vagy Chemesi püspök, ki meghalt 468-ban; ír Paul Diaconus, Herold Chron. M. Ritius Neapolitanus. Ottó Frisnigensis (4. k. 28. r.) Marcellinus Comes (in Chron. 454.) Sidon Appolinar (lib. 8. Cap. 15.) Callimachus (p. 862.) Baksay Ábrahám. Pistori (Genealogia regum Hungar.) Foresti. (Hist. Weltg. chart. T. I. p. 449-450.) Ammianns Marcell, Theophan, Jornandes, de origine Gotthorum (Cap. 49. leírja Attila temetését). Bayle, Priscus, Procopius, Cassiodorus, Gregor Turonensis (1. 2. Cap 7.) Former (Annales Phrisicorum 1.3. Cap. 9. p. 243.) Otrokotsi „Origines Hungariae” - de egyik se igazit sírhelyéhez! Feszler, őseink történetéről irt nevezetes munkái közt, külön könyvet szentelt Attilának, de temetkezése helyéről semmi adata. Bendegucz fia, a hunnok leghíresebb királya, a vitéz, a hódító, ily közönyösséget érdemelt, vagy a keresztény világ írói készakarva hagyták ki a pogány fejedelem temetkezés-helyét!
II. TÁRNOK-VÖLGYÉRŐL
Ha a felmerült nézeteket s véleményeket vizsgáljak, úgy találjuk, hogy a nézetek s vélemények nagyobb része Tárnokvölgyét jelöli ki Attila sírjául. Tárnokvölgye azonban figyelemre méltó, terjedelmes vidékkel bír, kelet felöl a Duna, éjszakról a Vértes hegyek, délről alsó Fehérmegye síksága kerítik. Ha itt nyugszik is ő a hatalmas, ki mutatja meg sírházát! Sehol semmi híre az oszlopnak, mely felette emeltetett! Hiába azt tudnunk, hogy ö Béla, Kadocsa s a többi kapitányok mellé temettetett, mert sem Béla, sem Kadocsa sírhalmát nem ismerjük! Szittya szokást követve, ha az országút mellett haladunk is, mely mellett a hun fővezérek temetkezvék, kérdés: a mostani országút azonos e azzal, mely Kr. u. 377-ben állott Tárnokvölgyében! Bendegucz fia, hunok leghíresebb királya, testedet, kik nagy pompával hármas koporsóba tették, elzárták azt előttünk végképen! Tán Keve sírja lenne útbaigazítóbb? Ki Béla és Kadichával esett el a rómaiak elleni harczban Tárnok völgyében!
Nézzük
Örökre hát a Vérmező
Bátor Kévének háza lőn, Hol ö hadával nyugoszik
A temetőt így nevezik. (A.)
A költő, miként a krónika Keveházát most Kajászonak, és pedig a keresztény kegyeletű Sz. Péter után nevezett helyet ismeri Keve sírjának, mi ha kétségen kívüli adat lenne, itt kellene keresnünk Attila sírját is és a nagy Tárnokvölgyében közelíthetnénk bizonyos pont felé. Ámde ha bizonyos is, hogy Keve sírját Keveházának, később Keázónak nevezték s ebből úgy a keresztény kegyeletű Sz.-Péter névből formálódott a mai Kajászó-Sz.-Péter, kérdés, ez a hely az ezer év előtti hellyel ugyanazonose? Ide járulván azon körülmény, hogy a nézetek Batta vagy is Százhalom felé húzódnak inkább, melynek határában állítólag a tárnokvölgyi leirt ütközetben elesettek tetemei nyugosznak. Kajászó-Sz.-Péteren egy pont volna, melyet a hagyomány Keve vezér sírhelyének tart, ez Mákosvölgye, de a néphagyomány nem alapos e részben, álljon itt azonban azon levelezés, melyet ez ügyben a községi elöljárósággal váltottam:
Tisztelt községi elöljáróság! Kajászó-Sz.-Péteren.
Fehérmegye ngos kir. biztosa több fehérmegyei községből hozzáérkezett helynév-magyarázatokról jelentésekkel örvendeztetvén meg, különös figyelmemet vonta magára Kajászó-Sz.-Péter község jelentése és pedig két okból: először a helynév-adat, másodszor annak érintése végett, hogy néphagyomány szerint Keve vezér ott a Mákos völgyében temetetett volna el. Ez utóbbi adat igen vonzó reám nézve, mert jelenleg „Attila sírja” nyomozásán dolgozom s a régi írók szerint Attila ott temettetett el, hol Keve kapitány is. Az eddigiekből az volt hihető, hogy Keve a százhalmi, most Batta-féle nagyszerű hun temetőkben keresendő, már pedig Keveháza, jelenleg Kajászó Sz.-Péter, e hun sírokhoz szerintem 1 állomásra esik. T. Rosty Zsigmond úr Tárnok völgyében ott keresi a sírhelyet, hol most a zámori, kuldoi, tordacsi és tárnoki határok öszveszögellenek. Mások a tordacsi határban egy jókora felhányt dombot, melynek magassága egy öl, idoma tojásdad, kerüléke 75 lépés, jelölik ki sírhelyéül.
Kérelmem, szíveskedjék a tisztelt elöljáróság a községi térképet s azon különösen kiemelve Mákosvölgyét következők felvilágosítása mellett a hazai ügy érdekében kezemhez beküldeni:
A) Mákosvölgye mennyire esik a százhalmi (battai) nagyszerű hun temetőkhöz. Különösen a battai s érdi szőlő közti úgynevezett Potentianához?
B) Mákosvölgyéhez közöl van-e országút, mennyire, honnét, hová visz, régi vagy újabb?
C) Találtatnak e ott oly régiségek, melyek sírhelyekre utalnának?
D) Mily szavakban emlékeznek a községbeliek Mákosvölgyében történt Keve vezér temetkezéséről. Világosan tudnak-e ott helyet mutatni vagy csak felületesen?
E) Mákos völgye mily terjedelmű, van e közel hozzá hegy, vagy folyam?
Hogy mind a térképadás, mind a leírásban irányt szolgáltathassak, ide mellékelve fogadja a tisztelt község „Árpád sirja” czimü művecskémet 5 rajzzal.
Kelt Pesten, febr. 17. 1863. Ifj. E. S.
Tekintetes úr! Válasz!
Bocsánatért könyörgök, hogy február 17-kén kelt felhívására oly későn válaszolok, de mentségeim elsorolásával nem is kívánom untatni s levelem hasábját avval betölteni, hanem becses felhívására, amennyiben csak tőlem kitelhető, megfelelni, ugyanis: Térképünk ugyan van, de hibás, és így annak mását hasztalan is küldeném, mert a Mákos völgye benne kiemelve nincs, másrészt pedig az is főoka, hogy rajzolni nem tudok, de hogy Mákos völgye mennyire esik a százhalmi hun temetőhöz? ezt egyenes vonalban véve, Fehérmegye térképe szerint mintegy 2 mértföldnyi távolságra van; továbbá Mákosvölgy szájánál megyen el az ezelőtt mintegy 40-50 évvel is igen járt győri és komáromi országút, mi az alföldet kötötte össze, de jelenleg is megvan és az egész váli völgyön egyenes vonalban húzódik keresztül; ezen utunk főleg a múlt évben két árok közzé szoríttatott és ezek felhányása alkalmával holtak is ásattak fel, még pedig volt eset reá, hogy egész családra akadtak egy sírboltban, azonfelül mintegy 1 láb hosszúságú és szélességű és hüvelykujjnyi vastagságú egyenes cserép zsindelyek fekete anyagból, úgyszintén több urnák is, de ezek mind a pajkos nép áldozataivá lettek és az útra kihányattak.
A nép Keve vezér itteni eltemettetéséről semmi alaposat nem tud, csakis a história magyarázata után állítják sírhelyéül; azonban északra eső szélén Mákosvölgynek volt még egy nagy sir forma emelet, de minthogy ezen része határunknak mintegy hat évvel ezelőtt szántóföldnek felosztatott s jelenleg már szőlővel van beültetve, a domb ugyanis elhányatott, de azon tulajdonos, kinek szőllejében van, a helyre igen jól emlékszik; terjedelme ezen völgyünknek mintegy 4 holdnyi térséget foglal el az országút mellett, s ezen úton belől mintegy 500 ölnyire folyik folyónk, mely az egész váli völgyet végig folyja s malmokat hajt. Megjegyzem még azt is, hogy Mákosvölgy táján szőllőszeink sok követ hányának ki a föld gyomrából, mik részint épületek, részint temetkezési helyeknek alapjai lehettek, és ezen kövek mind erős vasanyaguak. A küldött könyvekért pedig alázatos köszönetét küldi általam az egész elöljáróság, s továbbra is magát tekintetességednek kész szolgálatára ajánlva tisztelettel maradtam a tekintetes urnak
K.-Szt. Péteren, april 10. 1863. Kész szolgája M e z e y István, községi jegyző.
Tárnokvölgyében e pont azért kelt figyelmet, mert:
A) Kajászó-Sz.-Péter határában esik, e helység pedig krónikáink szerint Keve kapitány sírhelyén áll.
B) Hajdan e pont mellett jeles országút vezetett, már pedig Keve országút mellé temettetett s ide vonatkozólag Attila is hasonló módon lett országút mellé temetve.
C) A pont temetkezési hely alapjául tűnt fel s igen régi korba megy vissza.
A nézetek azonban, mint érintettük, Batta vagyis Százhalom felé keresik inkább Attila sírját; forduljunk e helyre. Zazholm = Százhalom = Szászhalom = Centum montes, régi nevezetes hely, száz és több halmok takarják Detrik és Macrinus, úgy a hunnok seregéből itt kegyetlen öldöklésben elvérzetteket. Másik neve Batta, szintén veronai Detriknek a hunnok elleni táborozása idejéből látszik fennhagyottnak, mert Bata=Pata=csata „Pata scithice quod interficere“ innen patália, francziául bataille, olasz battaglia.
Tudós Horváth István hitelt adva hazai íróinknak, nem ignorálva a néphagyományt, meggyőződve a halmok miben létéről, Batta=Százhalom határában kereste Attila sírját.800 Így dr. Érdy a jeles régész sem indult Desericius s más olyanok nyomán, kik ily traditiót is ismernek „Attila natus est in Engaddi, educatus esin Zelemér, sepultus est in Dombegyháza”801; de hitelt adva régi krónikásainknak, Tárnok völgyében Bata=Százhalom határában ma is látható magas domb alakú sírhalmok nehányait felásatta. Bognár József szerint802 a halmok mindegyike alá ezer hunnns temettetett s így a száz halomban fekvő elesettek száma százezerre menne. A Tárnokvölgyben elesett Kevét pedig Jerney és Podhraczky írók nyomán Kajászó-Sz. Péteren hiszi, hogy eltemették.
Az érdi és batai szőlők közt magasló halmokat magam is megtekintettem 1863. aug. 16-án és kalauzom ugyanazon hegymester volt, ki 1847-ben dr. Érdyé. A halmok közt legnagyobb az, melyen ez öreg hegymester Rakics Mitár tanyázik, melynek ,,Nagyhegy“ a neve rácz nyelven „Velika Hunka“ 1847. előtt keresztül volt már fúrva, de beszakadt. Szemben vele áll a másik szép halom „Nesztro Hunka", melynek felét 3 év előtt kíváncsiságból széjjelhányták; széjjelhordatott nem régen egy halmot a szőlőjében Bomovics János és a benne talált köveket felhasználta, így tett Strőbel István is egy halommal és ez fog folytattatni, ha meg nem akadályozzuk. Ha pedig le lesz hordva a Százhalom, mit mutatunk fel ereklye gyanánt! E halmok megőrzése iránt a „Sürgöny”-ben 1863. aug. 20. 189. sz. a. tettem felhívást, de eredménytelenül és elégséges é az, hogy Varsány János 1847. martius 25-én helyrajzot készített, melyen a 122 különbféle nagyságú halom le van véve, elég volt-e a halmok ásatásából az, mit dr. Érdy (Luczenbacher) végzett?
Százhalom a nemzet figyelmét igényli, hun halmok azok, és többszörös alapon ereklyéink közé tartozók. E halmok ásatásainál égés fekvetek, megégetett tetemek, széndarabok, hamu, réztöredékek, vasnyilcsúcsok stb. találtatván, igazolva van, hogy e halmokat a rendkívüli nagy hun csatában elesettek fölé emelték. Az eddigi kutatások fényes sikere Szászhalmot = Bata, már oly pontra emelte a régészetben, hogy pusztán az ezer éves halmok szemlére vétele megérdemli az e helyre való zarándoklást.
De menjünk tovább, látcsövezzük Tárnokvölgyén azon pontokat, melyek Attila sírhelyének vannak úgy a régészek, mint a laicusoktól kijelölve. Tárnokvölgy közepén fekszik Tárnok vasúti állómás, ezen helységben Kozel István lelkes hazánkfia ily hagyományt beszél: A község határdülöin Kuldo s Gyuro felé, mely tájon egy 300 éves szilfa képezi a határfát, jelenleg közép Szabó örökösök földjén, mintegy 25 év előtt, midőn Schober nevű ember bírta e részt, itt a szomszédja Mülhauser, egy bokros parragföldet irtogatott cselédjeivel, és a fa körül estig egyenes volt a tér. Reggel csodálkozásukra mély gödröt találtak ott, megnézték és benne katlanforma, körűle sűrű láb- és keréknyomokat leltek, melyek a tordacsi erdőig vezettek - e helyen vagy a gyurói uton állott kis forrás mellett, melyben állítólag régi feliratú köveket leltek, hiszik, hogy Attila el van temetve, mert a hagyomány hozzáteszi, hogy midőn Attila Buda testvérét megölette, lélekfurdalástól üldöztetve, lóháton idáig nyargalt és itt dőlt össze lovastól stb. Megnéztem e hagyományos helyet is, de nem találtam semmi feltűnő pontot rajta, ámde örömömet mégis kifejeztem, hogy a jó tárnoki nép, mely nyelvére tót, szívére oly lelkesült magyar, hogy Attila sírját határában véli feltalálhatni.
Tárnokhoz közel 1/2 órányira Berki pusztán is vannak nagyobbszerű romok, melyekről Schönwisner is tesz említést; e halmok ásatásáról is volt szó 1847-ben, de elmaradt. A mostani uradalmi tiszttartó Érden megígérte, hogy ásatásokat tétet, s az eredményt tudatja, de úgy vélem, b. Sina engedelmével az archaeologiai bizottmánynak kellene e téren nyomozásokat tenni. Tárnokon, Kozel házánál találkozván Rosty Zsigmond úrral, - ki oly nagy sensatiót okozott azon tudósításával, hogy „Attila király Tárnokvölgyében ott fekszik eltemetve, hol most a zádori, kuldoi, tordacsi és tárnoki határok szegellenek össze, és pedig nem messze az arra vezető úttól, egy kiemelkedő domb alatt mintegy öt ölnyi mélységben” - vele e tárgyban beszélgetést fűzvén, az ő barátságos szavaiból azt vettem ki, hogy ő e részben tettleg nyomozást nem tett, s előadását mások hagyományos szavaira építette. Ezen általa kimutatott tért a Kozel által kimutatottal ugyan azonosnak, vagy közel egymáshoz levőnek tartom.
Pethő Dénes Tárnokvölgye és vidékét írván le, előadja hogy a tordacsi határban fekszik egy jókora felhányt domb, mely természetes dombnak kicsiny, határdombnak nagy, magassága egy öl, idoma tojásdad, kerüléke 75 lépés. De e domb története után járván, azt tudta meg, hogy ott hajdanában kutat akartak ásni, de 60 ölnyire ásván, víz hiányában abbahagyták és a kihányt földből maradt a domb. Figyelemre méltónak írja ö is azon hármas határt, mely Martonvásár, Tordacs és Tárnok között a régi országút mellett fekszik, mert egy 85 éves aggastyántól hallotta, ki ismét 120 éves korában elhunyt apjától tudja, hogy ott a régi hármas határ körül régi király fekszik eltemetve stb.
Kik Attila sírját Tárnok völgyében mindenáron országút mellett keresik, tévedhetnek, mert az országutak Fehérmegyében II. József császár idejében változó irányt vettek, vagy újból lettek kijelelve. Ragaszkodnak némelyek azon római úthoz, mely az érdi mély uton alól Tárnokvölgy rétjein vonul keresztül. Ez tartatik eddig azon közutnak (strata communis), mely mellett a kunok bajtársaik holttetemeit temették el scytha szokás szerint. (A római út Adonyon és Duna-Pentelén is keresztül vonult.
III. POTENTIANA VÁROS FEKVÉSE HELYÉRŐL
Sokféle nép ott összegyűlt, Sok zagyva nyelv egybevegyült, Tengerfövény ezeknek száma Güszü nekik Potencziána. Arany „Keveháza”
Ezen szakaszban, ha látszólag elvonom az olvasót Tárnokvölgyéből, tettleg a láthatárt tisztítom meg, hogy benne a megismerésre méltó képlet erőteljesen tűnjék fel. Aki Tárnokvölgyéről régészi szempontból akar szólani, annak ismernie kell Potentiana sorsát is, mert vannak kútfők, melyek így szólanak: Keve (ki mellett Attila keresendő) elesett a harczban, Potentiana városánál. Így a Potentiana s Tárnokvölgye mellett küzdők, ha — mint kimutatni igyekszem — Attila sírja felé egy lobogót lengetnek, erösb haddal közelíthetjük meg a tért, melyet elfoglalni akarunk! Bognár József808 Potentiana nevű római telepet Érd mezőváros helyén kereste, mert ennek háta megett emelkedő dombokon egy régi erősség árkai és ugyanezeken keresztül a Danapartján messze lefutó római országútnak nyomai most is észrevehetők.
Rosty Zsigmond úr családi levéltárából egy határjárási perre hivatkozott, mely 1766-ik év november 12-én Rácz Szt.-Miklós, Szt.-László és az érdi uradalom közt vétetett tel, ezen 1774-dik évben befejezett perben több tanúvallási oklevelek vannak, melyek Potentiana sánczárói emlékeznek és pedig ily szavakkal: „Batán (Százhalom) felül, a Duna mellett lévő Potentiana sáncza egészen az érdi földön". Egy régi latin vers így hangzik Potentiánáról és Keve haláláról, melyet szintén combinatió tárgyává kell tennünk, hogy a kitűzött czél felé tisztán közelíthessünk:
Tunc Theodoricus Urbem perrexit Ad Potentianam ----- stb.
És folytatja:
Huni ad locam Dant sepulturae Et Kebe Duci Redeunt conflictus Funera prostrata Erigunt columnam Aruis praedictis
Schwandtner J. G. „Thuroczi Chronikája" kiadásánál így szól a Thuroczi által is említett Potentiánáról:
Potentianae alias nullus antiquorum scriptorum meminit, ego itaque, Mogentianam substituendam censerem, cujus Antonini itinerarium mentioném facit, quamvis priorem in oppido Adon, infra Budam exstitisse, quorundam constans sit opinio.
Schwandtner ezen véleményes előterjesztését hibásnak tartom; őtet mint más írókat nem Mogentiana, de Czikola puszta hozhatta tévedésbe, mely Adony mezőváros nyugati részén fekszik, ez régi időben Centicolles, vagyis Száz=Szászhatárnak neveztetett. Egykor vonult itt is római út keresztül s a rómaiak idejéből ma is találhatni romokra, de Schwandtner ezen 1765-ben tett véleményét Thuróczi véleményével, ki tisztán így ir:
Iste Decricus ….. stb. descendit in zazalom castra metatus est, de hinc ad civitatem Potentianam, ubi Matrinus congregata Longobardorum multitudine residebat. Erat enim haec civitas, utqoidem aiunt, Latinarum, ad littus fluminis Danubii inter Thetem et zazalom situata stb.
összeegyeztetni nem lehet. Kézai Simon mester812 a Macrinus és veroniai Ditrik hadi készületeiről irt czikkében írja: Ditrik - olasz s német sereggel s más nyugati vegyes nemzetekkel megindulván, Százhalomhoz juta, hol a longobardok Potentiana város alá gyülekeztek vala össze. Szabó Károly, előbbi krónikás művének fordítója erre megjegyzi, hogy Potentiana város emlékét a régi római történet és földrajzi írókban nem találjuk. Krónikáink leírása szerint e város a régi Százhatom, azaz a mai Batta táján, Érdtől nem messze feküdt.
Potentiana fekvése helyéről, valamint e név alatt reá vonatkozó feliratokról így emlékezik Luczenbache: A batai és érdi szőlőkben lévő halmokon túl jön egy magas hegyfalak közé zárt völgy, innen érni a sokat szenvedett Potentiana helyére. E város nagy tért foglal el, mely most szőlőkkel van elborítva, egyik oldalát a Duna meredek partja környezi, másfelől magas földsánczokkal van bekerítve, melyekről megismerhető, hogy az egész tér kőfallal volt egykor kerítve, és - folytatja - Schönvisner két pannóniai kőtöredéket említ Potentiana felirattal.
Rosty Zsigmond, kinek buzgalmát becsülnünk kell, Pannóniát alkotó térképén szintén ide helyezi Potentiánát, és pedig fennebb érintett nemzetségi irományai alapján. Egy régi német földirat 1500-ból a dologhoz hozzávetőleg így írja le Potentiániát: Tétény, az előtt nagy városnak kelle lennie, egy mfld-nyi széles és hosszú, Potentiának nevezteték. E helyen hajdan Attila fiai közt nagy véres harcz folyt, itt a Duna két részre szakad, a Duna melletti nagy térségen van Attila király pogány módon eltemetve, ki 124 éves volt, és serege mindig tízszer százezer emberből állott. - Utolsó neje volt a szép Kreimhilt. A menyegző alkalmával mindenki agyonüttetett négy egyénen kivétel s ezek voltak: a vőfély és a menyasszony, Perni-Dietrich és az öreg Hiltprank. (Tétény közel esik mind Tárnokhoz, mind Érdhez — de Potentiána helyéül nem vélem). Vannak, kik Tétény és Martonvásár közzé helyezik Potentiániát.
Jerney, ki okleveleink, törvényeink, krónikáink, s egyéb írott emlékeinkben a helynevek után kutatott (Árpádok korszakából) nem sorolja fel Potentiániát, sem külön, sem „Bata", sem „Százhalom", sem „Tárnok-völgy”, sem „Keveháza" alatt. Úgy vélem eléggé kimutattam a velem együtt elemi fokon álló régészeknek és a régészet kedvelőinek, hogy aki Potentiániát említi sírhelynek, az egy lobogó alatt küzd azzal, ki Tárnokvölgyén véli feltalálhatónak az ereklyés helyet. Hiszen már ma a költő is így énekel a híres hun csatatérről:
Széles az éj köröskörül, Tárnokvölgye belémerül, stb. Lerontva és fegyverre hányva A nagy város Potencziána.
E czikk nem csak a két helység ugyan azonosságára, de a hun csatára, Keve halálára és ezzel összhangzásba hozott Attila sírjára is befolyással bír. Elfogadhatjuk-e, s mely pontjában Tárnokvölgyét teljes valószínűséggel „Attila sírhelyének"? arról egy későbbi külön czikk szóland, mert még egyelőre az eltérő nézetben lévő íróknak fegyvereit kell lerakatnunk.
IV. VÉLEMÉNYEK ATTILA SÍRHELYÉNEK HOL FEKVÉSÉRE NÉZVE
1) Attila sepultus est in Dombegyháza! Révész Imre írja (Etellaka 1859. 59. lap) hogy még gyermekkorában Hajdú-Böszörményben hallotta e kevesek által ismert hagyományt: „Attila natus estin Engaddi; educatus est in Zelemér; sepultus est in Dombegyháza". Eszerint Etele Enyeden született, Zeleméren neveltetett, s Dombegyházán temettetett volna el. Ez csak hagyomány, mondja Révész, de mindenesetre olyan, mely az irodalomba is általment, ámbár nagyobb hitelre nem tehetett szert azon — már Kézánál és Thuróczinál előforduló adatnál, mely szerint Etele a mai Kajászó-Sz.-Péter körül ott temettetett el, hol Béla, Kadicsa, Keve és más hun vezérek hamvai is nyugodtak. Révész Imre, midőn Etellaka ügyében a nép tudomásának mezején tett nyomozást s oly szép művet irt, Etele sírhelyére nézve oda nyilatkozott, hová régi krónikásaink utalnak: Tárnokvölgyére.
2) Villa Attila Somogyszélben! Jerney idézett művében, („Magyar nyelvkincsek“) említi: Attila 1138. „Vi11a Attila” Somogyszélben, hol a demesi prépostság birtoka, most Atala — és hozzá teszi, itt lehetne Attila sírját keresni, de miért, nem okadatolja, ha pedig azt vélte, hogy ott, hol lakott, temettetett is el Etele, úgy az olvasót Révész Imre „Etellaka, vagyis Attila hun király birodalmi székhelye történelmi vizsgálata czimű könyvére figyelmeztetem s utalom. Atala Somogyszélben különben egy előkeld római leánytól kapta — monda szerint — a nevét; és ha ily nevek után indulnánk, mehetnénk Erdélybe Rika erdeje közepére, hol egy régi várromot a székely nép jelenleg is Attila várának nevez, de ily kapkodásoknak helyét nem találjuk.
3) Egy latin történetíró! Kinek munkájából a véletlen sors művemhez a 171. lapot juttatá, anélkül, hogy íróját felismerhetném, így ír: „De loco etiam sepulturae Attilae questio est. Quidani tradunt Dombegyházini in Comitatu Csanadiensi sepultum fiuissé. Ita refert inter caeteros St. Losontzi in suo Kistükör; sed auctorem assertii non indicat. Conf. „A Tudományok rövid summája" p. 299. ubi id narrationi antiquae adscribitur. Math. Bel in agro Jász-Biringiensi (ubi et regia Hunnorum steterit) tumulatum existimat. Adpar. ad Histor. p. 146 in Not. ad Calani Attil. — Sed maxime probabilis esse videtur relatio J. Thuroczii, qui tradit sepultum esse infra Budam in valle Tárnok, sita in Comitatu Albensi, ad locum Keweháza (postea Keázo, hodié Kajászo) dictum, ubi et alii Hunnorum Principes conditi sunt. Chron. P. I. Cap. II. 12. 22. Cui relationi pondus addit Aventinus dicens: Cantatur apud nos antiquis carminibus: Sycambriae quam nos Ophen, ugri Budam vocare solent, Attilam habitasse et oppetiisse. Annal. Boior. L. 2. p. 132.
Több véleményeket lehetne még felsorolnom, de mindegyikből azt vennénk ki, hogy amennyiben eltérnek Tárnokvölgyétől, önmagukban roskadnak össze. Így hallottam azt is, hogy a Bakony felső részén egy hármas hegy alatti völgyben kerestetik Attila sírja; e beszédnek utána járván, válaszul kaptam, hogy ott Podmaniczky-kincset keresnek; ott volt e családnak vára, mely a török hadjárat alatt elpusztult, a vár utolsó birtokosától maradt család-levéltári irat szerint pedig az a kérdéses helyen ásta el kincsét. Ezen hely a Kőröshegy tetején Szűcsi határában ki is jelöltetett, a kincset 1854-ben egy egész társaság kereste stb. tehát ez az ügy ide nem tartozik. Így a XIII-ik század utolsó felében élt Kézai Simon mester és Thuróczi (1358.) után kell indulnia annak, ki hiszi és reményli, hogy „Attila sírja” feltalálható.
V. ELFOGADHATJUK-E ÉS MELY PONTJÁBAN TÁRNOKVÖLGYÉT ATTILA SÍRHELÉNYEK?
Általános a nézet hogy a hunnns fővezérek épen az út mellett, közel a Tárnokvögyhöz eltemetvék, (more scythico juxta stratam communem); hogy Attila szintén e módon, Béla, Keme, Kadocsa mellé temettetett, csak az nem ismerheti el, ki a felsorolt krónikák hitelességén kételkedik; avagy másfélezer év után nem táplál senkit a remény, hogy a hagyományos vérmezőn felleljük a történeti felsőségű férfiú hármas koporsóját! Attila, ki magadat Isten ostorának nevezted, s jeleit is adtad ezen mondásodnak, hol, merre keressünk? Igen nehéz feladat kitűzni a sir helyét! Halála után népe, elejtvén a hős kardját, — melyet ha ö földbe szúrt, tőle száz nép remegett — elgyengülve tért vissza az Ural hegysor és Volga folyó közé s onnan Kaukázus aljára; s a 108 nemzetségből állott 7 magyar törzs még 891-ik évben visszatért hány század pergett azóta a semmiségbe!
Ki benyargaltad az egész világot, lábaid alá tapodtad a római birodalmat, ki feldúltad a síkot, leromboltad a városokat, rémülést s veszedelmet okoztál a félvilágnak — íme nagy hős — sírod emléke csupán sovány krónikákban maradt reánk! És a krónikákból, egyéb emlékekből, hagyományokból lehet-e most bizonyosat, vagy hihetőt kivonni? ez a kérdések kérdése, mert
Oly a krónikának általolvasása, Mint az utonjáró embernek járása, Ennek is szükséges a jó igazgatás, Annak is szükséges a jó tudósítás.
Szerintem a hagyományt, hogy Attila tetemeit arany koporsóba tették, ezt egy más ezüstbe, ezt pedig ismét egy harmadikba vasból, és hármas koporsója oda tétetett le, hol Keve vezér fekszik, mesének tartanunk nem szabad; oly gondos írók hagyták azt reánk, kik ősi szájból vették adataikat. Öntsünk tehát kebleinkbe erőt s kezdjünk a kutatáshoz Tárnokvölgyében, ássuk meg a dombbal fedett nyugvó-helyeit szép hun anyák hős magzatainak, és megleljük Kevét, meg Bélával egyben Kadocsát az országúthoz közel egy domb alá temetve. Tárnokvölgyében Keveháza, (Kajászó-Szt.-Péter) és Százhalom legyen kutatásunk tárgya, és itt hogy e két helyre nézve részemről igazítást adjak, müvecskémmel módot szabjak, szintén a krónikák egyoldalú előadásain kell elindulnom mert kimerítő adataink nincsenek!
A bolt betűk lélektelen ajkairól szedem elő nézeteimet, iparkodom, hogy azok az igazság szavaival megegyezzenek, anélkül, hogy szolgai ragaszkodást tanúsítsak egy vagy más adathoz; ámde ne feledd szíves olvasó, hogy a sötétség nagy, évezredes dolgokról van szó, melyeket fel kell világosítani! Jertek utánam, kezemben a pislogó szövétneknél nézzetek szét a fekete éjben, a kétely fellegei alatt tiszta öntudattal lépkedjünk magas eszménk létesítése pályáján s érezzük feljogosítva magunkat reményleni.
Gyarlók vagyunk, de határozott nézetekért küzdeni kötelességünk, küzdelmeinket ezerek fogják magukévá tenni s ezerek kebelében fognak a nézetek gyökeret verni! Adjunk a nézeteknek szárnyat, hadd emelkedjenek fel, ha ezt nem tesszük, úgy sohasem fogjuk megismerni tárgyunkat!
Buda-Pest fővárosokból, hogy Tárnok-völgyébe mehessünk, háromféle módot ismerek:
1) vasúton Budáról Tárnokra,
2) gyalog vagy szekéren a promontor-tétényi útban, Érdnek,
3) Dunán gőzösön Tökölnek (Csepel szigetén) s onnét át Bata=Százhalomnak.
Legkényelmesebb a vasút, ez szeli Tárnokvölgyét ketté, melytől éjszaknak fekszik Sóskút, honnét hajdan a honalkotó Árpád Pannónia meghódítására indult ki, keletnek a Duna övedzi, szemben Csepel szigete, délnek Érd=Hanzsabég, lejjebb a Duna partján Bata=Százhalom. Legregényesebb a gőzösi menet a Duna partján, hosszában látva a csekély magasságú hegysort, mely rakva van régi római városok s gyarmatok emlékeivel. Régészi szempontból a promontor-tétényi út Érdnek ajánlatos. Innét megy ki Adonynak azon római út mindig a danapart mellett, mely 1800 évvel épült ezelőtt.
Én ismerve mind a három közlekedési utat, Rosty Zsigmond urnak egy hozzám irt levele folytán, vasúton indultam régészi szemlére Tárnokvölgyébe. Tárnoknál (1863. aug. 16.) Kozel István derék polgártárs tüzes vérü lovakkal várt, rövid köszöntés, meleg kézszorítás, velem vitt térképeim és Érdy-féle százhalmi rajzaim megtekintése után sebesen vágtatva mentünk Érdnek, ott a tiszttartói épületben az uradalom térképei közül a legjobbat általvévén a gyönyörű vidéken a batai Százhalomnak hajtottunk, ott a szőllőknél Rakits Mitár, a hegymester jött elénk s kalauzolt a szebbnél szebb halmokra és bemutatta Potentiána sánczát is. Felhágtam „Velika Hunkára“ és szétnéztem ábrándozva, láttam a Dunát vértől habozva, benne csillogtak hun anyák keserves könnyei. Előttem sokféle nép tűnt fel, alán, herul, goth, longobárd, Kelen táján tűnt fel Keve, miként hadával tömlőkön által a vén Dunán és halkan vonult erre a part mögött egyszerre Makrin és Detre zagyva népe nyílzáporban; öldöklés, a holtaknak száma nincs, hallám a szavakat: Előre hun, Nimród fia - Százhúszezer jó hun halottba került a csata! Győztes és legyőzött mint két birkózó rogyott egymásra!
Azután új nap kelt, a holtak eltemettettek, külön-külön egy-egy csoport földet hordottak össze s hogy tölcséres lett a domb, sok halott temettetett belé! El akartam fordulni e helyről és lelkemben új képlet tűnt fel, láttam paizson emelve férfiút, íját, tegzét mellé téve, - hős Keve volt, utána Bélát, Kadocsát hozták épen oly fényben s az országúthoz közel, egy domb alá temették el, a halomtetőre pedig kősziklát görgettek. Jó ég! felkiálték, itt vagyok tehát a vérmezőn hol bátor Keve hadával nyugoszik! Kerestem a szobrokat és jeltelen sírokat láttam, néztem a hantok, a göröngyök állását, s az elenyészett ősök szellemvilágában képzeltem magamat. Egyik halom, mint a másik kedves lett előttem, hiszen ahány halom itt, annyi ősi sir, és minden halomban véres harczi esemény titka rejlik. E hely az, honnét távozni nem tudok, a gyönyörű Tárnokvölgyében itt látom felfakadni azon virágokat, melyek a legyilkolt hunnnsok vérével áztatott földön emlékül díszlenek!
De hol van „Attila sírja" kérdik kísérőim? Hiányzik a keresett szikla, nincs egy sötét mogorva kődarab, mely útba igazítana! Elmélkedjünk! a végzés könyve, mely tőlünk tiltva vagyon, hagyományban adott kalauzoló levelet számunkra! Attila sírját hagyomány szerint:
a) Tárnok völgyében,
b) Országút mellett.
c) Keve sir oszlopa körül kell és lehet keresnünk.
Tárnok völgyében Százhalom (Bata) és Kajászó Sz.-Péter (Keázo) vetélkednek nagy ősünknek, Attilának sírhelye birlalásában! Mindkét hely jelöl ki oly utat, mely országútnak vehető fel! Egyik is, másik is bír felmutatni síremléket! Kajászó-Sz.-Péteren az alföldet összekötő győr-komáromi országutat hiszik azon járt útnak, mely mellett a Potenciánál elesett Keve nyugszik, és Százhalom nem kérkedik-e régi római útjával, mely Budáról Eszékig ily módon vonul le most is mint buda-eszéki országút:
Buda = Acincum. Tétény = (Thetem. Tur. I. 11.) Érd = (Erd. Kézai S. I. 2.) Bata = Potenciana. Ercsi = Matrica. Adony = Vetus Salinum. D. Petele = Intercisa. Földvár =Anamantia. Paks = Lusione. Tolua = Alla ripa. Szegszárd = Alisca Szekcső = Lugione (Altioum). Dárda = Ad labores. Eszék = Mursa major.
Ezen útvonal volt a legjártabb, legismertebb, áll e vonal most is, ehez kell ragaszkodnunk! Időzzünk kissé e vonalon! Bata = Százhalom helység végén a halmoktól nem mesze vonul el e római út, rajta híd, közel egy őrhely romjaival, melynek Schönvizner Matrica nevet tulajdonit! (Talán nem mesze Ercsi! ezzel szemben szintén őrhely nyoma ?) Dr. Érdy szerint Detre segéd-hadai Százhatom alá itt gyülekezhettek táborba. A rómaiak a jövevény népek becsapásai ellen több őrhelyeket építtettek a Duna partján s a vonalak ez őrhelyeket, melyeknek romjai sok helyett most is láthatok, kötötték öszve! Adonyból kaptam tudósítást, hogy a rómaiak útjának, mely egykor e helyen keresztül vonult, ma is találhatni (őrhely) romjaira s mellette temetkezési módjoknak nyomaira. Ezen mezőváros nyugati részén fekszik felső és alsó Czikola puszta, terjedelmes határával s tartja régi nevét Centicolles = Százhatár!
Hogy lejebb Dunapentele, eredetileg az útvonalban, római telepítvény volt, tanúsítják a határ területén fekvő szőlőhegyekből, részint a Duna partjaiból nagyobb vizáradások után talált régi arany és ezüst pénzek, drágaságok, végre többször ismételt ásatások után a földszinére hozott sírkövek és koporsók. - A városon kívül Dunaföldvár felé most is látszik a kövekkel kirakott volt római út, melyről mint az úgynevezett táborállási szőlőhegyek elnevezéséből gyaníthatni, hogy hajdanában e hely táborhelyül használtatott s csaták színhelye volt!
Dana-Földvár nevét máig a Duna mellett földből készült várától viseli, római neve Anamantia is, mansio = katonák állása, a szlávok is zemogni nevezték stb. Duna-Szekcső m.-v. Baranya vb., ennek keleti végsarkán, a Duna jobb partján, ott hol Baranya, Tolna, Pest és Bács vármegyék sarkai összevágnak, dombos és partos helyen. Az itten emelkedett partvonalt az egykori tenger, vagy inkább nagytó-nak nyugati partjához vélik tartozottnak, mely a mostani Uj-Palánka, Fehértemplom, Temesvár, Vinga, Nagy-Szalánta, Székelyhida és Kisvárda, azután Baranyavár, Mohács, Szekcső, Báta, Szegszárd és Simontornya, továbbá Eszéktől kezdve Belgrádon keresztül, egész a Bábakai nevű szikláig, a Dráva és Dana jobb partjai és végtére Lelesz, Mád, Mezőkövesd, Árokszállás, N.-Káta, Gsongrád, Szeged és Telecskai partok, úgy Baja közt 46 mfdre létezett, mely valamely ismeretlen föld mozdulat általa Vaskapunak megrepedt sziklanyílásain át utat törvén, a földterületről eltűnt, maga után hagyván a mélyebb fekvéstű ifjabb, termékeny földet, hová Szekcső sziget is tartozik. Itt volt a rómaiaknak Pannónia véghatárán a Murciából (Marsa) Aquincumba (Eszékről Ó-Budára) vezető főúton telepitvényök és katonai állomásuk, Lugio, Lugionum, - mások szerint Altinum = ad altas ripas név alatt, természetesen várral, vagy inkább partvonali erőditvénnyel.
A rómaiaknak egykori ittlétöket tanúsítják a számtalan római maradványok és pénzek, különösen Constantin császár több példányban talált aranyai, melyek mint a római gazdagságnak emlékei, most is gyakrabban fordulnak elő, mint a későbbi magyar s török pénzek. Szekcsö = székhely = szélső hely, tehát szintén a római útvonalban esett! Menjek tovább? Úgy hiszem, eléggé kimutattam Ó-Budáról át, Tárnokvölgyén keresztül húzódó azon római utvonalt, mely Attila sírja keresésénél fő alapot szolgáltat
Kajászó-Szt-Péter felé hiányzik ily régi útvonal, így nekünk Érd s Bata=Százhalomhoz kell a régi római útvonalhoz nyomulnunk. Zászlónk ez útvonalon leng! Most keressük Keve siroszlopát! Ezt megtalálva Attila sírját is felleljük. Keve siroszlopát keresni Kajászó-Szt Péteren kellene hagyomány szerint, de sem e helyen, sem e helytől Százhalomig még eddig legkisebb nyomára sem akadtak ily emléknek! A directorium hiányos. Szerintem, hol a 110 ezer hun harczos, ott nyugossza Keve is álmát; Százhalom az elfoglalandó tér.
Jertek Velika Hunkára, a halmok legmagasbbjára egy kis exaltatio égő honérzelem, tiszta szándék és bámulni fogtok. A hunnok főrendei jönnek elétekbe és összemetélik arczukat, lenyírják hajukat, utánok hoznak nagy pompával díszített hármas koporsót, a test mellett lóháton, czifrán öltözött hunnok, közel kis dombon római fegyverekből s más egyéb prédákból sztráva vagy győzedelmi jel! A hun vers-szerzők különbféle énekekkel magasztalnak egy férfiút, kinek karja két nagy hadat zúzott semmivé, ki két római császárt tett hübérenczévé, ki 70 feldúlt város romjain torozott áldomást. Az énekre pályafutások következnek és a dombon, hol a győzedelmi jel van, vendégség ül össze. Következik az éj, a hármas arany-, ezüst- és vaskoporsó különféle drágaságokkal, az ország czimerével, prédán nyert fegyverekkel és drága lószerszámokkal együtt sírba temettetik. A sírásók gazdag ajándékra nyújtják ki karjokat, de vesztőhelyre kísértetnek s hogy a temető-helyet senki se tudhassa, megöletnek!
Sötét éjszaka titkon temettetett el Attila, hogy senki ne tudná hol lenne teste elrejtve. Aludj „Isten ostora”, aludj észrevétlenül, járjon vihar és szellő sírod körül. A szobrot, melyet kiérdemeltél, a nemzet méltóságos óriás alakban meg fogja adni, kardodat és győzedelmi zászlódat teszi rá diszitvényül, és meg fog hajolni előtte tisztelet és rettegéssel.
Fel magyarok Százhalomra! ott kell emelni a szobrot! Nagy Nimród unokája, Bendegúz fiának!
Réső Ensel Sándor (1864)
Részlet az Attila Kódexből
Részlet a „Atilla Kódex” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:
