- Blog -
Kedvenceinket szerethetjük és gondoskodhatunk róluk
Pozitív gondolkodás
2017-01-31
Lényünk legmélyén csodálatos dolgok rejlenek és kedvencünk segít feltárni ezeket a kincseket. A köztünk lévő különleges kötelék lenyűgöző és lehetővé teszi, hogy félelem nélkül tárjuk fel valódi énünket egy élőlénynek...
Legtöbbünknek elemi igénye, hogy szeressünk és szeressenek minket. Ez a kapcsolat tiszta és nem szennyezték be ártó, külső tényezők. Azonban annyi csapda és veszély leselkedik ránk, hogy megtanultunk óvatosnak lenni – talán túlságosan is óvatosak vagyunk.
Mindenki, aki valaha is szeretett már egy állatot, tudja, hogy milyen csodát adhatnak ők nekünk. Irántuk érzett szeretetek annyira mély, hogy legtöbbünk egészen biztos benne, hogy nekik is van lelkük. Nagyon sokaknak megnyugtató a gondolat, hogy kedvenceink a mennyben várnak minket.
Az emberi természethez hozzátartozik, hogy igényünk van a szeretetre és arra, hogy gondoskodjunk másokról. Jól megfigyelhető a gyerekeknél, hogy milyen szeretettel gondoskodnak babáikról és játékállataikról. Néhány ember még felnőtt korában is ragaszkodik a játékaihoz. Természetünknél fogva szeretjük a puha, ölelnivaló, szőrös dolgokat. Ezért reagálunk ösztönösen pozitívan a legtöbb emlősállat kicsinyére. A gyermekeink is nagyon ragaszkodnak babáikhoz és játékállataikhoz. Ahogy idősebbek leszünk, ezt az ösztönt általában átvisszük más dolgokra, de kedvenceink bundáját mindig nagyon szeretjük simogatni. Ennek igen erős nyugtató hatása van és elősegíti bizonyos hormonok termelését.
A legtöbb emberben kifejezetten erős a másokról való gondoskodás iránti igény. Evolúciós értelemben ezzel is biztosítjuk fajunk fennmaradását. Ezt a gondoskodást természetesen visszük át kedvenceinkre is. A velük való törődés kiváló megoldás akkor, ha éppen nem a saját gyerekeinket neveljük, később pedig a velünk élő állatok kiváló társai lehetnek gyermekeinknek. Olyan, mintha bizonyos állatok azért élnének a Földön, hogy megosszák velünk az életet.
Az állatok a szociális evolúciónkhoz is hozzátartoznak. Olyan természetes és szimbiotikus kapcsolat alakult ki közöttünk, ami mindannyiunk érzelmi igényeit kielégíti. Enélkül a világ sokkal unalmasabb és magányosabb lenn.
Vannak olyan állatok, amelyekhez erősebben kötődünk, mint a többiekhez. Ez teljesen normális, hiszen még a gyerekeinkhez sem egyformán kötődünk. Mindannyiukat szeretjük, de mindannyian más helyet foglalnak el a szívünkben. A kedvencünkkel való különleges kapcsolat olyan csodás élményekkel ajándékoz meg minket, amit csak kevesen értenek. Sok ember éppen ezét megpróbálja elbagatellizálni a gyászunkat. Ez az ő szegénységi bizonyítványuk, de érzéketlenségük és kritikájuk hatása alól nem mindig tudjuk kivonni magunkat.
Társállataink feltétlen szeretetet, bizalmat, elfogadást adnak nekünk és soha nem ítélnek el minket. A gazda és kedvence közötti különleges érzelmi kapocs idővel egyre erősebb lesz és ez mindenki számára előnyös. Életünknek számtalan területe gazdagodik és ezt azok, akiknek nincsen állatuk el sem tudják képzelni. Ahogy Abraham Lincoln bölcsen mondta „Mindig lesz néhány olyan légy, amit a kutyák nem tudnak elkapni”.
Lényünk legmélyén csodálatos dolgok rejlenek és kedvencünk segít feltárni ezeket a kincseket. A köztünk lévő különleges kötelék lenyűgöző és lehetővé teszi, hogy félelem nélkül tárjuk fel valódi énünket egy élőlénynek, aki történetesen nem egy másik ember. Társállataink semmihez nem fogható odaadással és rajongással fordulnak felénk. Amikor meghalnak, nem csak kedvencünket, hanem a közöttünk lévő köteléket is gyászoljuk. Bármit is mondanak az emberek, ez a veszteség semmi máshoz nem hasonlítható.
Kedvenceinkkel való kapcsolatunk nagyon összetett. Nem csak feltétel nélküli szeretetet biztosítanak nekünk ebben a kritikus világban, de önbecsülésünket is növelik, hiszen tisztelnek minket és engedelmeskednek nekünk. Teljesen meg tudunk nyílni előttük és gyakran mondjuk, hogy ők a legjobb barátaink. Az emberekkel ellentétben ők soha nem kritizálnak minket, ezért érzelmileg szinte kivirágzunk a társaságukban. Sokszor közelebb állnak hozzánk, mint embertársaink, mert sokkal jobban megbízunk bennük és bizonyos értelemben kapcsolatunk erősebb, tisztább és bensőségesebb, mint emberi kapcsolataink. Kedvencünk szeretetében biztosak vagyunk és előtte lelkünk legmélyebb titkait is nyugodtan feltárhatjuk. Milyen gyakran mondhatjuk el ezt házastársunkkal kapcsolatban? Ezért, amikor kedvencünk meghal, ennek a különleges kapcsolatnak az elvesztését is meg kell tanulnunk kezelni. Azonban a kötelék személyes, spirituális aspektusa sértetlen és örökké velünk marad.
Sokszor az állatainkat jobban ismerjük, mint az embereket és jobban is bízunk bennük. És a kedvenceink ugyanígy éreznek. Önkéntelenül is megérintjük őket és a legnagyobb szeretet hangján szólunk hozzájuk, ők pedig cserébe hatalmas szeretettel halmoznak el bennünket. Csodálatos, hogy a köztünk lévő szeretetteljes kapcsolat olyan kötelék, amely egyre erősebb és erősebb lesz.
Részlet Wallace Sife „A szivárványhíd túloldalán” című könyvéből
Részlet a „A szivárványhíd túloldalán” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:
