- Blog -
A nagy dózisú C-vitamin biztonsága
Természetgyógyászat
2017-01-02
Számos előnye mellett a C-vitamin az egyik legbiztonságosabb és a legkevésbé toxikus terápia, függetlenül a diagnózistól. Mindenkinek szüksége van némi rendszeres C-vitaminra, és csak nagyon korlátozott számú klinikai helyzetben merülnek fel problémák a C-vitamin adagolásával kapcsolatban...
Egyes kutatók hangot adtak aggodalmaiknak a C-vitamin megfelelő adagolásával kapcsolatban, ezeket a kérdéseket később tárgyaljuk.
Hosszútávú és nagy dózisú pótlás
Az intravénás C-vitaminról már bizonyították, mint egy nagyon biztonságos formája a C-vitamin-pótlásnak. Casciari és mtsai. (2001) arról számoltak be, hogy „rákos betegeknek” naponta 50.000 mg C-vitamint adtak intravénásan akár nyolc héten át. A „vérkép és a kémiai paraméterek” nem mutattak semmilyen toxicitást vagy mellékhatást. Kalokerinos és kollégái (1982) is beszámoltak az intravénás C-vitamin biztonságosságáról, megjegyezve, hogy csak „Ausztráliában mintegy 100 orvos” naponta mintegy 300.000 mg C-vitamint ad be a betegeinek, és azt is megemlítik, hogy a legtöbb esetben igen látványos eredményeket értek el, és az egyetlen mellékhatás a „krónikus jó egészség” volt.
Cathcart (1981) ezt az adagolási módszert használva annyi C-vitamint adott a betegeinek, amennyit a „a bél elbírt” (lásd 3. fejezet, az AIDS kezelése), és egyes betegeknek gyakran több mint napi 200.000 mg C-vitamint is adott szájon át aszkorbinsav formájában. Cathcart (1985) azt állította, hogy az elmúlt 14 évben több mint 11.000 beteget kezelt C-vitaminnal. A dózis 4000 mg és 200.000 mg között volt egy 24 órás időszak alatt, és azt mondta, ezekkel a dózisokkal nem volt „semmiféle probléma”. 1993-ra Cathcart betegeinek a száma meghaladta a 20.000-et, és továbbra sem volt probléma az adagokkal (Cathcart, 1993). Néhány általa kezelt AIDS beteg (Cathcart 1984) napi szinten rendszeresen 25.000-125.000 mg C-vitamint szedett, csak a változó bél tolerancia függvényében módosították a dózist. Cathcart megjegyezte, hogy az olyan kisebb panaszok, mint hasmenés, vagy túlzottan savas gyomor csak azoknál fordultak elő, akik „jól voltak”. A „nagyon beteg” páciensek esetében ilyen nem volt. Azt állította, hogy még ezek a nagy napi dózisú C-vitamin adagok sem okoztak problémát, attól eltekintve, hogy néhány páciensnél, akik nem nyelték le rögtön a C-vitamint, megfigyelhető volt a fogzománc enyhe sérülése. Cathcart beszélt olyan néhány lehetséges mellékhatásról is, amiről egyes szerzők azt gondolják, hogy összefüggésben lehetnek a C-vitamin terápiával. Azt mondta, az általa beadott C-vitamin nem okozott vesekövet és a vesekő azoknál a betegeknél sem újult ki, akiknek korábban voltak ilyen panaszai. Cathcart kiterjedt klinikai tapasztalatai ellentmondanak annak a széles körben elterjedt, de téves hiedelemnek, hogy a nagy dózisú C-vitamin vesekőképződést eredményez.
Cathcart azt is megjegyezte, hogy „három betegnek a több ezerből enyhe kiütései lettek”, amelyek eltűntek anélkül, hogy abba kellett volna hagyni a C-vitamin szedését. Ami a húgyutakat illeti, azt mondta, hogy „hat beteg enyhe fájdalomról számolt be vizelés során” de „az akut és krónikus húgyúti fertőzések” gyakran megszűntek a C-vitaminnak köszönhetően. Néhány betegnél „a bőr elszíneződése” volt megfigyelhető, főleg bizonyos típusú ékszerek alatt, valószínűleg a C-vitamin méregtelenítő hatása miatt. Cathcart arról is beszámolt, hogy néhány betegnél kis sebek jelentek meg a szájukban az alacsonyabb dózisú C-vitamin szedése esetén, de ezek a dózis növelése után maguktól meggyógyultak. Megjegyezte, hogy néhány beteg, akinek „rejtett gyomorfekélye volt” érzett némi fájdalmat, de a többieknek nem voltak panaszaik. Azt is mondta, hogy ő csak az előnyét látta a magas C-vitamin dózisnak, és nem tapasztalta a köszvényes arthritis súlyosbodását sem.
Moertel és kollégái (1985) egy prospektív, kettős-vak vizsgálatban 100 előrehaladott végbélrákos beteg esetében a napi 10.000 mg C-vitamin hatását vizsgálták a placebóhoz képest. Néhány beteg kivételével, akiknél a placebóhoz képest a C-vitamin gyomorégést okozott (ez a szerzők szerint „statisztikailag nem volt szignifikáns”), nem volt „egyértelmű kimutatható bizonyítéka a C-vitamin specifikus toxicitásának”. Ők azonban a C-vitamint főleg aszkorbinsav formájában adták be, nátrium-aszkorbátként nem váltott volna ki gyomorégést.
A C-vitamin adagolás medián ideje 2,5 hónap volt, a leghosszabb időtartam pedig 15,6 hónap volt. Annak ellenére, hogy az alanyok olyan betegek voltak, akik várhatóan különösen érzékenyek voltak még a legenyhébb toxicitásra is, nagyon jól tolerálták a napi 10.000 mg-os dózist, és semmiféle szignifikáns mellékhatást nem figyeltek meg náluk. Korábban Creagan és kollégái (1979) 123 olyan előrehaladott rákos betegnek, akik már „alkalmatlanok” voltak kemoterápiára, placebót vagy napi 10,000 mg C-vitamint adtak aszkorbinsav formájában. Súlyos betegek voltak, a medián túlélési idejük 7 hét volt. Mindazonáltal a C-vitamint nagyon jól tolerálták, csak enyhe hányinger és hányás jelentkezett ugyanolyan mértékben, mint a laktóz placebo tabletta esetében. A szerzők azt is kihangsúlyozták, hogy nem fordult elő vesekő ebben a terápiában, habár néhány beteg több mint hat hónapig kapta a C-vitamint.
Bendich és Langseth (1995) jó összefoglaló cikket írtak a krónikus C-vitamin pótlás biztonságosságáról. A fent említett eredmények mellett még számos egyéb vizsgálatban használtak C-vitamint „megadózisban”, és senki nem számolt be mellékhatásról. Öt kettős-vak tanulmányban adtak C-vitamint vagy placebót a betegeknek, a C-vitamin dózisa 400 és 4000 mg között mozgott naponta, és a kezelés akár 24 hónapig is eltarthatott (Ludvigsson és mtsai., 1979; Bussey és mtsai., 1982; McKeown-Eyssen és mtsai., 1988; Taylor és mtsai., 1991; Osilesi és mtsai., 1991).
Hat másik klinikai vizsgálatban a hosszú távú C-vitamin adagolást vizsgálták, és nem tapasztaltak semmilyen mellékhatást. A C-vitamin adag 500 és 5000 mg között mozgott naponta, a vizsgálat pedig 1 és 30 hónapos időtartamú volt. (Lux és May, 1983; Melethil és mtsai., 1986; Brox és mtsai., 1988; Godeau és Bierling, 1990; Reaven és mtsai., 1993; Sharma és Mathur, 1995). Bass és mtsai. (1998), egy kettős-vak vizsgálatban azt találták, hogy a C-vitamin adagolás nagyon biztonságos még a koraszülött csecsemők esetében is.
Kijelenthetjük, hogy a C-vitamin rendkívül biztonságos, és nagyon nagy adagokban, huzamosabb ideig szedve sem okoz jelentős problémákat. Kevés (ha egyáltalán van ilyen) vényköteles vagy nem vényköteles gyógyszer vagy táplálék-kiegészítő van, amely mentes a mellékhatásoktól. Az enyhe gyomorégés vagy gyomorpanaszok csak a C-vitamin aszkorbinsav formájában történő beszedése esetén jelentkeznek. A C-vitamin ugyanolyan hatásos a nátrium-aszkorbát formájában is, és ez nem okoz gyomorpanaszokat.
Részlet Dr. Thomas E. Levy „A C-vitamin varázslatos ereje” című könyvéből
Részlet a „A C vitamin varázslatos ereje” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:
