- Blog -
A tobozmirigy és a harmadik szem
Önfejlesztés
2016-12-30
Minél többet tudunk a tobozmirigyről, annál fontosabb lesz az emberi egészségre nézve. Egészen a közelmúltig a tobozmirigyet funkció nélküli, csökevényes szervnek tartották - vagyis az agy függelékének. Ezután a kutatók rájöttek, hogy milyen fontos szerepe van a melatonin nevű hormon termelésében, amely mélyen érint bennünket...
Sok ősi hagyomány úgy tartja, hogy az agyunkban található egy mirigy, ami képes a gondolatok és vizuális képek telepatikus átvitelére. Ez az apró, toboz alakú mirigy az epiphysis vagy tobozmirigy és körülbelül akkora, mint egy borsó. A „tobozmirigy" szó a latin pinea szóból származik, aminek jelentése „fenyőtoboz". Az ősi kultúrákat a világ minden táján lenyűgözte a fenyőtoboz, és következetesen használták őket spirituális alkotásaikban. Püthagorasz, Platón, Iamblikhosz, Descartes és mások nagy tisztelettel írtak erről a mirigyről. A lélek helyének is nevezik. Nem tudjuk, hogy ha ez a „harmadik szem" valóban kap-e közvetlen információkat a Forrásmezőtől - de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ősi kultúrák tévedtek.
A tobozmirigy technikailag nem része az agynak. Hozzávetőlegesen az agy geometriai középpontjában van, belső ürege vizes folyadékkal van tele, és több vért kap, mint a vesén kívül a test többi része. A tobozmirigy belsejében lévő folyadékban nagy mennyiségű ásványi lerakódás, vagy „agyi homok” halmozódik fel -, ennek optikai és kémiai tulajdonságai hasonlóak a fogzománchoz. Ez a meszesedés az agy közepén csontszerű tömegként jelenik egy röntgen vagy MRI felvételen. Az orvosok ebből a kemény, fehér fürtből tudják megmondani, ha van- e a betegnek agydaganata. Ha a fehér pötty a felvételen eltolódik az egyik oldalra, az azt jelenti, hogy egy tumor megváltoztatta az agy alakját. A tobozmirigy, a borsó nagyságú belső elválasztású mirigy az agy mértani középpontjában található, és számos ősi kultúrát elbűvölt.
Amint a The 2012 Enigma 3 című online dokumentumfilmemben részletesen bemutattam, a tobozok a világ minden táján kiemelten jelennek meg a szakrális művészetben és építészetben – mintha a tobozmirigy előtt tisztelegnének. Ez egy igazán megdöbbentő jelenség, amit még soha nem magyarázták el megfelelően. A „Pagans Love Pine Cones and Use Them in Their Art” (A pogányok szeretik a tobozt és megjelenítik a művészetükben) című keresztény cikk sok fényképpel igazolja ezt:
• A késő Római Birodalom rejtélyes Dionüszosz kultuszának egyik bronz kezet ábrázoló szobrának hüvelykujja egy fenyőtoboz, de más furcsa szimbólumok is vannak a kézen;
• Egy mexikói istenszobor kezében tobozok és fenyőfa van;
• Torinóban, Olaszországban, Osiris egyiptomi napisten egyik botján egymásba fonódott „kundalini kígyók" vannak, amik egy fenyőtobozzal vannak szemben;
• Az asszír / babilóniai szárnyas isten Tammuz kezében fenyőtoboz van;
• A görög istennek, Dionüszosznak a botján fenyőtoboz jelképezi a termékenységet;
• Bacchus, a részegség és mulatozás római istenének botján szintén fenyőtoboz van;
• A katolikus pápa botján a fenyőtoboz közvetlenül ott van, ahol a kezét tartja – a bot teteje pedig egy fatörzs;
• Sok katolikus gyertyatartó, dísztárgy, szent tárgy és építészeti minta jellemzője dísze a fenyőtoboz;
• A világ legnagyobb fenyőtoboz szobra a Szent Péter téren van.
A The 2012 Enigma című filmben azt is elmondtam, hogy Tutanhamon arany temetkezési maszkján van egy uraeus, vagyis „kundalini kígyó" a homlokán a tobozmirigy területén. A Buddha szobrokon is gyakran van egy kiemelkedő harmadik szem a szemöldök között. Úgy tűnik, Buddha haja is stilizált tobozmirigy alakú. Szinte az összes hindu isten és istennő képén van egy bindi, vagy harmadik szem a szemöldökük között. Sok hindu még a mai napig is visel ilyen szimbólumot. Shiva hindu isten haja is úgy néz ki, mint egy stilizált tobozmirigy -, és a „kundalini kígyók" vannak a nyaka körül.
XIV. Benedek pápa kezében pápai bot, melyen ott a faragott fenyőtoboz - azt szimbolizálja, hogy a tobozmirigyen keresztül képes kapcsolatba lépni a magasabb intelligenciával.
Miután megjelent a The 2012 Enigma, megtaláltam a mezo-amerikai isten, Quetzalcoatl egy szobrát, ami azt ábrázolja, hogy az isten egy kígyó szájából lép elő -és a kígyó teste egy tobozmirigy-lakú forma köré van feltekeredve. Ugyanezen a szobron, Quetzalcoatl fenyőtobozokból készült nyakláncot visel. Úgy tűnik, a tobozok körül alulról jövő energiahullámok vannak. A kígyó szája úgy keretezi Quetzalcoatl arcát, mint egy modern űrhajós sisak. Továbbá, ha megnézzük a quetzalcoatl-i templom képeit, a „tollas kígyót” Teotihuacanban, akkor sok faragott tobozt láthatunk a kígyófejek mellett.
Quetzalcoatl kígyóból kilépő szobra, fején fenyőtoboz alakú tárgyakból készült koszorú. Az egész szobor tobozmirigy alakú.
A harmadik szem orvosi kutatásai
Dr. Richard Cox azt írja az USC’s Health & Medicine-ben, hogy Descartes „az elmét olyan testen kívüli élménynek tekintette, ami a tobozmirigyen keresztül nyilvánul meg.” Cox igen meglepő tényeket is felfed a tobozmirigyről.
A gyík koponyája alatt egy fényérzékeny „harmadik szem" található, amely az evolúciós megfelelője a csontos eredetű, hormontermelő tobozmirigynek az emberi agyban.
Az emberi tobozmirigy közvetlenül, nem érintkezik fénnyel, de akárcsak a gyík „harmadik szeme" ez is hormont és melatonint termel az éjszaka folyamán. . . . A hüllő tobozmirigye ugyanúgy néz ki, mint egy szem, pontosan olyan alakú és a szövetei is ugyanolyanok. A tobozmirigy. . . a keringő melatonin fő forrása, [amely megmondja], hogy mikor menjünk aludni, és amikor keljünk fel reggel. . . . Fény jelenlétében csökken a tobozmirigy melatonin szekréciója, sötétben pedig megnő. Mivel a természetes fény és a sötétség befolyásolja a mirigy hormontermelését, a tobozmirigy egyfajta belső időmérőként is működik.
Nagyon furcsa, hogy a hüllő tobozmirigye ugyanolyan alakú és szövetű, mint a szem – azt figyelembe véve, hogy a régiek úgy hitték, hogy a tobozmirigy egy harmadik szem az emberi szervezetben, és hasonló biológiai funkciója van. Minél többet kutattam ebben a témában, annál inkább megbizonyosodtam róla, hogy az ősi civilizációk tudtak valamit, ami elveszett. Julie Ann Miller egyik cikke a Science News-ban elkezdte feltárni a biológiai kapcsolatot a tobozmirigy és retina között.
A retina és a tobozmirigy azok a szervek, amelyek elsődlegesen felelősek a szervezet külső fény felismeréséért és feldolgozásáért. Egészen a közelmúltig úgy tűnt, hogy ennek a két szervnek semmi köze egymáshoz, következésképpen külön kutatócsoportok vizsgálták. A kutatók azonban felfedezték a közöttük lévő hasonlóságot és közösen vizsgálják őket.
Dr. David Klein, a National Institute of Child Health és a Human Development’s Section on Neuroendocrinology vezető tudósa meglepő nyilatkozatot tett a Science Daily egyik cikkében. Sok nem emlős faj a tobozmirigyükkel -a harmadik szemükkel érzékeli a fényt. Dr. Klein megjegyezte, hogy a retina fotoreceptor sejtjei erősen hasonlítanak a tobozmirigy sejtjeire, és hogy a nem emlős fajok (például halak, békák és madarak) a tobozmirigy sejtjeikkel érzékelik a fényt.
Egy még ennél is meglepőbb állítás található A. F. WEICHMANN 1986-os tanulmányában, amely az Experimental Eye Research szakmai tudományos folyóiratban jelent meg.
Nyilvánvaló, hogy számos kapcsolat áll fenn a tobozmirigy és a retina között. Már sok éve ismertek a fejlődési és morfológiai hasonlóságok, és az új vizsgálatok számos működésbeli hasonlóságot is feltártak…Habár az emlősök tobozmirigyét csak indirekt módon tekintjük fényérzékenynek, a tény, hogy fehérjét is tartalmaz – ami jellemzően csak a retinában van – azt feltételezi, hogy direkt fényérzékelésre is képes. Ennek lehetősége további vizsgálatokat igényel.
Weichmann úgy gondolja, hogy egy ismeretlen mechanizmusnak köszönhetően „közvetlen fotikus események" történhetnek a tobozmirigyben. A tobozmirigy és a retina hasonlósága miatt a tobozmirigy sejtjei felismerik a fotonokat és elküldi őket az agynak – egy fototranszdukciónak nevezett folyamat során.
R. N. Lolley és munkatársai is észrevették a retina fényérzékelő tevékenysége és a tobozmirigy közötti hasonlóságot – és ezt a Neurochemical Research tudományos folyóiratban tették közzé. A retina működésével kapcsolatos legújabb felfedezések még tisztábbá tették ezt a kapcsolatot.
Ahogy a retina fotoreceptor sejtjeinek fototranszdukciós mechanizmusa világosabb lett, úgy lett az is egyértelmű, hogy a tobozmirigy sejtjeiben vannak retinális fehérjék, amelyek részt vesznek a fototranszdukciós folyamatban. Az még nem ismert, hogy a tobozmirigy sejtjei hogyan hasznosítják ezeket a fehérjéket, és hogy [azok] részt vesznek-e a tobozmirigy jelátvitelében. . . . A tobozmirigy sejtjei és a retinális fotoreceptorok valószínűleg hasonló tevékenységet végeznek. . .
Senki sem bizonyította, hogy a tobozmirigyen belüli rész teljesen sötét. Ahogy Descartes gondolta, ismeretlen mechanizmus által nyomokban fotonok jelenhetnek meg. Úgy tűnik, a tobozmirigyben történik jelátviteli, ahogy a retina is felveszi a vizuális képek, és elküldi őket az agyban. Egy másik kutatócsoport, amely a csirkék tobozmirigyét tanulmányozza, szintén megállapította, hogy „a tobozmirigy fototranszdukciós pálcákat tartalmazhat."
Piezolumineszcencia
Ha semmit nem kéne látnunk, akkor a test miért hozna létre egy harmadik szemet, ugyanazokkal a szövetekkel és fényérzékelő mechanizmusokkal, mint a retina? Mit látunk valójában, amikor álmodunk, amikor testen kívüli élményünk van, vagy hirtelen bevillan egy kép az elménkbe? És miért volt az ősi kultúráknak olyan fontos ez a mirigy? 2002-ben a Bioelectromagnetic magazinban megjelenő tanulmányban S. S. Baconnier és munkatársai anélkül, hogy észrevették volna, talán megtalálták a választ. Húsz különböző emberi tobozmirigyet boncoltak fel és azt találták, hogy köbmilliméterenként 100-300 mikrokristály volt bennük – amelyek főként egy kalcit nevű ásványi anyagot tartalmaztak. Mindegyik kristály két és huszonkét mikrométer hosszúságú, általában hatszögletű volt, és nagyon hasonlítottak a belső fülben található otoconia nevű kristályra. Ezek a fülben lévő kristályok piezoelektromosak, ami azt jelenti, hogy elektromágneses térben megnyúlnak és összehúzódnak. A belső fülben lévő szőrök érzékelik a hangot, amikor az otoconia hozzájuk ütközik - ahogy mozognak a dobhártya által felvett rezgés által.
Piezoelektromos kristályokkal villamos energia nélkül lehet rádióállomásokra ráhangolódni. A körülöttünk lévő elektromágneses hullámok miatt ezek a kristályok folyamatosan kitágulnak és összehúzódnak. Ezek a mozgások így észlelhetőek és felerősödnek, hogy létrejöjjön a hang. A mikrofonokban is vannak piezoelektromos kristályok, amelyek felveszik a rezgéseket és közvetlenül elektromos árammá alakítják őket. Néhány piezoelektromos kristály változó mennyiségű fényt is kibocsájt - egy piezolumineszcencia néven ismert folyamat során. Ez látható a kézi öngyújtón; egy szikrányi fény jön ki, amikor megnyomod a gombot – ennek oka a belül lévő piezoelektromos kristály összepréselése. Egy piezokromizmus nevű folyamat során néhány piezoelektromos kristály különböző színű fotonokat enged ki ugyanabból a kristályból, attól függően, hogy milyen jelet kapnak. Eddig ezeket a piezoelektromos színváltozásokat csak nagy nyomás alatt lévő kristályokban fedeztek fel. A brit Royal Society of Chemistry szerint ezeket a piezoelektromos színváltozásokat „néhány rendszerben észlelték, de még semmilyen kereskedelmi módon nem aknázták ki." Például eddig még senkinek nem volt szüksége mikroszkopikus számítógép-monitorra vagy video vetítőrendszerre.
Elképzelhető, hogy Baconnier kalcit kristályai nem az egyedüli forrásai a tobozmirigyben lévő fénynek. Egyes tudósok, mint Dr. Rick Strassman, szerint a tobozmirigy egy DMT nevű pszichoaktív anyagot is kiválaszt - bár ezt még nem bizonyították, mivel gyorsan lebomlik. Ahogy azt látni fogjuk, a DMT piezolumineszcencia során fényt bocsájt ki. Dr. Laurance Johnston beszélt arról az ellentmondásos elképzelésről, hogy a tobozmirigy DMT-t termel, amely kémiailag hasonló a melatoninhoz és szerotoninhoz - két vegyi anyaghoz, amelyek természetes módon jelennek meg a tobozmirigyben, és ami úgy tűnik, hogy szintetizálja is azokat.
A DMT szerkezetileg hasonló a melatoninhoz. Mindkét molekula biokémiai prekurzora a szerotonin, egy kulcsfontosságú neurotranszmitter, amelynek mechanizmusai szerepet játszanak a hangulatban és a pszichiátriai rendellenességek célzott kezelésében. A DMT szerkezetileg is hasonlít más pszichedelikus drogokra, mint például az LSD és a pszilocibin, és ez a hatóanyaga az ayahuasca főzetnek, amivel az Amazonas sámánjai testen kívüli élményeket tudnak elérni…
A DMT nyomait megtaláltak az emberekben, főleg a tüdőben, és az agyban. Strassman hangsúlyozza, hogy a tobozmirigy elméletileg bármely más szövetnél sokkal alkalmasabb a DMT előállítására, beleértve a biokémiai prekurzorok és átalakító enzimek létrehozását is. Azt azonban még nem tudjuk biztosan, hogy a tobozmirigy termeli-e a DMT-t.
Könnyen elképzelhető, hogy a DMT az a „gyanta”, amit Manly Palmer Hall szerint az ősi misztérium iskolák kerestek. Semmiképpen nem tanácsolom a pszichedelikus drogok használatát, mert nagyon veszélyesek lehetnek. A megfelelő lelki gyakorlatokkal biztonságos, pozitív módon is el lehet érni hasonló hatást. Az azonban lenyűgözött, hogy Nick Sand, a Manhattan Project egyik kiemelkedő tudósának fia, úgy találta, hogy a DMT-nek óriási piezolumineszcenciája - és színes piezokromizmusa van.
Sand volt. . . az első vegyész, aki szintetizálta a DMT-t. A munkatársával ők voltak az elsők, akik észrevették, hogy a DMT piezolumineszcenciát mutat: amikor megszilárdult DMT-t kalapáccsal és csavarhúzóval egy erősen megvilágított szobában összetörtek az ütések nyomán nagy mennyiségű színes fény volt látható.
Mivel a tobozmirigyet nem védi a vér-agy gát, ha a véráramba sok DMT kerül a tobozmirigyet piezoelektromos mikrokristályok árasztják el. Emiatt a harmadik szem több fotont fog magához vonzani – ami talán közvetlenül a Forrásmezőből származik, köszönhetően annak az elvnek, amiről még nem beszéltünk ( ahogy majd látni fogjuk, úgy tűnik a DNS is hasonló módon vonzza a fotonokat). Baconnier úttörő tanulmányai előkésztették a terepet annak az elképzelésnek, hogy a harmadik szem valóban „látja" a fény fotonokat.
Ha piezoelektromosság valóban létezik [a tobozmirigy kalcit mikrokristályaiban], akkor lehetséges a külső elektromágneses mezők elektromechanikus csatolása.
Ezek a kristályok lehetnek a felelősek egy elektromechanikus biológiai transzdukciós mechanizmusért a tobozmirigyben, köszönhetően a szerkezetüknek és a piezoelektromos tulajdonságaiknak.
Ugyanebből az okból, Baconnier mélységes aggodalmának ad hangot a mobiltelefonok használata és egyéb, mikrohullámot kibocsátó készülékek miatt-, mert azok közvetlenül csatlakozhatnak ezekkel a piezoelektromos kristályokkal és megváltoztathatják a működésüket. Ez megszakíthatja a melatonin szintézist – ami negatív egészségügyi következményekkel járhat.
A tobozmirigy elmeszesedésének egészségügyi következményei
Minél többet tudunk a tobozmirigyről, annál fontosabb lesz az emberi egészségre nézve.
Egészen a közelmúltig a tobozmirigyet funkció nélküli, csökevényes szervnek tartották - vagyis az agy függelékének.
Ezután a kutatók rájöttek, hogy milyen fontos szerepe van a melatonin nevű hormon termelésében, amely mélyen érint bennünket. A tobozmirigy a triptofán aminosavat átalakítja szerotoninná (neurotranszmitter), majd melatoninná. A melatonin bekerül a véráramba, és az agy-gerincvelői folyadékba, ahonnan szétáramlik az egész szervezetben. A melatonin termelése szorosan összefügg az alvás-ébrenlét ciklusunkkal. . . . A kutatók magnetit fürtöket is találtak a tobozmirigy mellett. A postagalambokkal ellentétben az emberek nem tudnak a geomágneses tájékozódási jelek alapján közlekedni, ez a képességünk elveszett a tobozmirigy elégtelen működése miatt. . . .
Ebben a mirigyben a legmagasabb a szervezet fluorid koncentrációja, mert itt halmozódik fel a fluorid. A kutatások szerint ez a felhalmozódás lenyomja a melatonin szintézist, ami olyan nemkívánatos következményekkel jár, mint a pubertás korai kezdete. . .
A tobozmirigy elégtelen működése miatt alacsony lesz a melatonin szekréció, ez pedig hajlamosít például az MS-re [sclerosis multiplex].
Dr. Reuven Sandyk (New York) megállapította, „ a tobozmirigy zavara megmagyarázza az MS-el azonosított biológiai jelenségeket, és ezért a tobozmirigynek fontos szerepe van a betegség kialakulásában”…. Sandyk arra utal, hogy az MS súlyossága függ a tobozmirigy elégtelenségének szintjétől. . . .
Nyilvánvaló, hogy az MS összefügg a tobozmirigy meszesedésével. Például egy tanulmány kimutatta, hogy a kórházi kezelésre szoruló MS betegek 100 százalékának van tobozmirigy meszesedése, míg a más neurológiai betegségekben szenvedő hasonló korú kontrollcsoport esetében ez a szám csak 43 százalék volt. Ezen kívül azoknál a csoportoknál, ahol alacsony az MS előfordulási aránya (például az afro-amerikaiak, japánok), ott kisebb a tobozmirigy meszesedése is.
A fluorid-, ami benne van a csapvízben és a legtöbb fogkrémben – tiltólistás, ha egészséges tobozmirigyet szeretnénk. A fluorid a véráramon keresztül egyenesen halad a tobozmirigybe, ahol hozzátapad a már ott lévő apró kristályokhoz, és a kemény ásványi lerakódást képez rajtuk - így jönnek létre a röntgen képen látható fehér, csontszerű csomók. Ez károsíthatja a tobozmirigy azon képességét, hogy előállítsa a számunkra szükséges kémiai anyagokat.
A fluorid befolyásolhatja a triptofán melatoninná való enzimatikus átalakítását. . . és kihatással lehet a melatonin prekurzorok (például szerotonin) szintézisére, vagy más, tobozmirigy anyagokra (például 5-metoxi-triptamin). . . . Összefoglalva, a humán szervezetben a tobozmirigy tartalmazza a legnagyobb koncentrációban a fluoridot. . . . További vizsgálatokat igények, hogy a fluorid befolyásolja-e a tobozmirigy működését.
Ahogy a tobozmirigy megtelik agyi homokkal, vagy elmeszesedik, úgy veszíthetjük el a melatonin termelő képességünket - és ez egyáltalán nem jó dolog. A Journal of Pineal Research egyik tanulmánya kimutatta, hogy a tobozmirigy meszesedése sok problémát okozhat - beleértve a depressziót, a szorongást, a táplálkozási rendellenességeket, a skizofréniát és más mentális betegségeket.
Összességében ezek az eredmények arra utalnak, hogy a melatonin valószínűleg jelentősen kapcsolódik a memória, az észlelés, valamint a lelki folyamatok szabályozásához. . . .
Ezek az eredmények hangsúlyozzák a melatonin szerepét a tudat, memória, és a stressz működésében, [és] összhangban vannak azokkal a vizsgálatokkal, amelyek a melatonin szint változását figyelték olyan pszichopatológiai betegségeknél, mint a depresszió, skizofrénia, a szorongásos rendellenességek, a táplálkozási rendellenességek, valamint más mentális zavarok. . . .
Például, számos tanulmányban depressziós betegeknél csökkent melatonin szintről számoltak be. . . Tipikus melatonin változásokat találtak skizofréniában szenvedő betegeknél, és ez arra utal, hogy a csökkent melatonin szekréció összefüggésben lehet skizofrén betegek bizonyos alcsoportjának patofiziológiájával. . . . A melatoninszekréció ritmusának változása megfigyelhető különböző mentális zavarok esetében. . .
1995-ben megtanultam, hogy az érzelmek, mint a boldogság nem csak úgy, automatikusan történnek – hanem az agy vegyi anyagai szabályozzák őket. Ha az agyadban nincs elég szerotonin, akkor kémiailag képtelen vagy boldogságot érezni - még akkor sem, ha egyébként rengeteg jó dolog van az életedben. Fogalmam sem volt, hogy milyen fontos szerepet játszik a tobozmirigy a szerotonin terelésében – és abban, hogy mennyire vagyunk képesek boldogságot érezni – egészen addig, amíg el nem kezdtem kutatásokat végezni ehhez a könyvhöz.
Nicholas Giarmin, farmakológia professzor és Daniel Freedman, pszichiáter professzor megerősítette, hogy az emberi agy különböző helyeken termel szerotonint. Például a talamuszban 61 nanogramm szerotonint találtak egy gramm szövetben; a hippocampuszban 56 ng-t .; a középagy középső szürke állományában 482 ng-t. A tobozmirigyben azonban 3140 ng-t. Egyértelműen itt volt a legtöbb szerotonin az agyban. Ez a felfedezés rámutat a tobozmirigy fontos szerotonerg [szerotonin-képző] tevékenységére.
Ugyanezek a tudósok még több kapcsolatot találtak a tobozmirigy, a szerotonin szint és a különböző mentális zavarok között.
Abszolút sokkoló felfedezés volt a magas korreláció a tobozmirigy szerotonin szintje és bizonyos mentális zavarok között! . . . Egy átlagos ember agyában a tobozmirigy szerotonin szintje körülbelül 3,14-3,52 mikrogramm per szövetgramm között mozog. Egy skizofrén tobozmirigyében 10 mikrogramm szerotonint találtak, ami körülbelül 3-szor magasabb volt az átlagosnál, míg egy tremenses beteg agyában a tobozmirigy szerotonin szintje 22.82 mikrogramm volt, ami körülbelül 10-szer magasabb az átlagosnál!
Ugyanez a tanulmány közvetlen kapcsolatot állapított meg a tobozmirigy szerotonin szintje és a remegéssel járó betegségek között, mint például a késleltetett mozgászavar, a Parkinson-kór, valamint az epilepsziás rohamok. Számos tanulmány szerint „jelentős különbségek vannak a disztonikus mozgások [remegés] súlyossága között azoknál a betegeknél, akiknél a tobozmirigy nincs elmeszesedve és azok között, akiknél kórosan nagy a meszesedés."
Számos szakember vizsgálta a meszesedés egészségügyi következményeit. A legrosszabb esetben akár köszvény is kialakulhat, amikor a láb és a lábujjak annyira el vannak meszesedve, hogy kristályok jönnek létre, amelyek igen nagy fájdalmat okoznak, amikor eltörnek. A meszesedés megelőzésének a kulcsa az egészséges táplálkozás. A nagy mennyiségű tisztított víz fogyasztása segít méregteleníteni a májat és a vesét. Ha egészséges, biogazdálkodásból származó nyers ételeket eszel, akkor nem kell tartanod attól, hogy a növényvédő szerek és tartósítószerek felhalmozódnak a szervezetedben, és ásványi lerakódások sem alakulnak is.
Dr. Weston Price azt találta, hogy sok hagyományos, a civilizációtól elzárt kultúrában sokkal nagyobb volt a csontsűrűség, mivel a náluk megtermelt ételeket fogyasztották. A fogaik fogszabályozás nélkül is szép egyenesek voltak és nem voltak lyukasak sem – annak ellenére, hogy nem mostak fogat. Amint megjelentek a táplálkozásukban az olyan feldolgozott élelmiszerek, mint a finomított cukor, fehér liszt, gyári tejtermékek és húsok, a fogaik ferdék lettek és elkezdtek romlani. Szerencsére, ha visszatérünk a tiszta, természetes étrendhez, beleértve a megbízható forrásból származó állati termékeket, vissza tudjuk fordítani ezeket a problémákat, és a tobozmirigy elmeszesedését.
Ezekben a hagyományos élelmiszerekben Dr. Price azonosított egy általa Activator X-nek nevezett vegyületet, ami ma már K2-vitamin néven ismerünk, és amely úgy tűnik, hogy a legfontosabb összetevő. A vegetáriánusok ezt a friss, szerves, gyorsan növekvő fűvel táplálkozó szarvasmarha tejéből készült vajból nyerhetik, a húsevők pedig fermentált csukamájolajból. A még jobb eredményért Price azt tanácsolja, hogy ötvözzük a tengeri és szárazföldi vajakat és olajokat. Az Activator X megtalálható a szerves fűvel táplált tyúkok tojásában és a húskészítmények. A könyvében Dr. Price bemutatja olyan emberek fényképeit, akik az Activator X fogyasztása után állítólag megállították a fogszuvasodást és újra kinőtt a zománc. Az artériás plakk - a szívinfarktus és stroke okozója is- is kitisztítható így, és tobozmirigy működése is jelentősen javult a meszesedés csökkentésével.
Ez a fejezet számos új kutatás területet mutatott be. Szeretném leszögezni, hogy a Forrásmezőt nem valami elvont, metafizikai elképzelésnek tekintem. Egyetértek sok orosz tudóssal, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a Forrásmező közvetlenül mérhető – mint egy forgó áram a gravitáción belül. Úgy tűnik, hogy minél jobban kiszűröd az elektromágneses energiamezők hatását, annál érzékenyebb leszel a Forrásmezőből származó információkra – talán a tobozmirigy segítségével, ahogy azt az ősi hagyományok tanítják.
Az első három fejezet után fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mi a tudat? Honnan kapja az elme az utasításokat? A gondolatok az agyban születnek, ahol aztán energia hullámot generálnak, ami át tud haladni a Forrásmezőn? Vagy a Forrásmező segítségével gondolkodunk – és megosztunk egymás között egy kollektív elmét?
Részlet David Wilcock „A Forrásmező felfedezése” című könyvéből
Részlet a „A Forrásmező felfedezése” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:
