Bíró Lajos neve közismert a magyar őstörténet kutatók között. Könyvei nagy népszerűségnek örvendenek. Karácsonykor (2017) egy vadonatúj könyve érkezett, amely a magyar ősmese világát tárja fel.
Vámos Ferenc írta, hogy „a magyar mesekincsben egészen különös világ, gondolatrendszer, bölcselet szunnyad. A létnek, a világnak kozmikus víziója.” Vagyis: a mindenség magyar látomása, amely elsősorban nekünk, magyaroknak szól.
Magyar ősmesének a magyar alkotású, ősvallási tartalmú népmeséinket, „szent beszély”-einket nevezhetjük. Ezek többnyire a halhatatlanság és boldogság kereséséről szólnak: Tündér Ilona szerelmének, az ifjító életvizének és az életfa gyümölcsének megszerzéséről. Meséink alapjául a magyar ősvallás gyógyító és révülő bölcs táltosainak túlvilági úti élményei szolgálhattak. E mesék tehát nem kitalált történetek...
Meséink gyakran vándorútra indulással kezdődnek, emlékeztetve arra is, hogy vándorok vagyunk a Földön, melyen csak átmegyünk, keresve az igazi otthonunkat. E hosszú vándorút pedig mindig a Túlvilág valamely tartományába vezet: vagy az alvilágba, ahová a Gonosz legyőzésére indul a hős, a fogságban lévő Fények – és lelkek – kiszabadítására; vagy a magasságba, az égbe, a mennyei társ és a boldog Tündérhon megkeresésére.
Az igazi magyar mesékben az Ősforrás még tisztán látható, még nem homályosodott el, nem zavarodott össze. Ahogyan a magyar nyelv sem tartozik a Bábel utáni összezavarodás nyelvei közé - a magyar a teljesség, az Egy nyelve.
„A magyar ősmesékből sajátos, össze nem téveszthető lelkiség és szellemiség árad. E meséket olvasni, átélni felemelő, néha varázslatos élmény. Mese mint beavatás, a megismerés magyar útja - ez a mi sajátos utunk. Kiutat keresve a boldogtalanság világából a boldogság honába, a múlandóságból az örökkévalóságba...
Gyönyörű ősi meséink felragyogtatják bennünk a mennyei, a valóságos Élet fényét, és megmutatják még ma is az odavezető utat... Őrzik magukban a lényeget, a legfontosabb igazságokat!”
TARTALOM:
ELŐSZÓ
Rövid magyarázatok a mesékhez:
JEGYZETEK
Bíró Lajos 1961-ben született Debrecenben, apai ágon székely eredetű családból. 1976 óta rendszeresen ír, 1984 óta foglalkozik a magyar őstörténet, a nyelvünkbe rejtett bölcsesség és a magyar ősvallás kutatásával. A ‘90-es évek elejétől jelentek meg először kisebb írásai hetilapokban, folyóiratokban (Vándor, Napkelet, Demokrata, Ősi Gyökér)
A túlvilág nyomában című könyvét a ’90-es években 16 folytatásban publikálta.
Főbb művei:
A Magyar Menedék hírlevelében elsőként értesül az új megjelenésekről.